előző nap következő nap

„...kiadatta a holttestet Józsefnek.” Mk 15,42–47

42 Amikor beesteledett, mivel az előkészület napja, vagyis szombat előtti nap volt, 43 eljött az arimátiai József, a nagytanács tekintélyes tagja, aki maga is várta az Isten országát; bátran bement Pilátushoz, és elkérte Jézus holttestét. 44 Pilátus csodálkozott azon, hogy Jézus már meghalt, ezért hívatta a századost, és megkérdezte tőle, hogy meghalt-e már. 45 Amikor ezt megtudta a századostól, kiadatta a holttestet Józsefnek. 46 Ő pedig gyolcsot vásárolt, levette őt, begöngyölte a gyolcsba, elhelyezte egy sziklába vágott sírboltba, és követ hengerített a sírbolt bejárata elé. 47 A magdalai Mária és Mária, József anyja pedig figyelte, hova helyezték őt.

Az élethez bátorság kell. Bátran lépni, szólni, kérni veszélyes, de megéri vállalni a kockázatot. A bátorság jutalma így kézzelfoghatóvá lesz. Gyolcsba lehet göngyölni, követ lehet elé hengeríteni. Van, hogy akiknek hamarabb kellene venniük a bátorságot, elgyengülnek. A csendben, a veszteségben, a fájdalomban Isten gondoskodik arról, hogy valaki legyen olyan bátor, hogy akár hívatlanul is mellénk áll, és tehetetlenségünkön átsegít. Bátorságuk az Isten országának várásából fakad.

RÉ 343 MRÉ 225

„Amikor azonban meghallották Jábés–Gileád lakói, hogy mit tettek Saullal a filiszteusok…”(1Sámuel 31) 1Sámuel 31

(11) „Amikor azonban meghallották JábésGileád lakói, hogy mit tettek Saullal a filiszteusok…”(1Sámuel 31)* Nagyszombat reményteli várakozás a mában, mert holnap felragyog a tegnap értelme. Húsvétkor felragyogott nagypéntek üzenete, értelme, titka. Ez az örömhír ad tartást a jelennek, bocsánatot a múltnak, és reményt a jövőnek; – mégpedig úgy, hogy a jövő tágassága meggazdagítja a jelent. Innentől kezdve világossá lesz néhány ALAPVETŐEN „ÚJ”, AMI CSAK JÉZUS KRISZTUS AJÁNDÉKA LEHET. – 1. Jézus Krisztusra tekintve kiderül, hogy minden itteni csatározásunk gyalázat, minden erőből való harcunk egymás ellen, bevetett trükkökkel, lélektani hadviseléssel, csak ideig való győzelmet hoz, mert valójában mindenki vesztes ebben a gyalázatban (1–6). – 2. Jézus Krisztusra tekintve világossá lesz, hogy az irgalom az egyetlen Istennek kedves magatartás, minden helyzetben. Gyalázat, ahogy a kimerült győztesek másnap viselkednek, fosztogatnak, barbár módon meggyalázzák a király holttestét. Barbárok vagyunk az Úr nélkül (8–13).

___

* Nagyszombat reményteli várakozás a mában, mert holnap felragyog a tegnap értelme.

Húsvétkor felragyogott nagypéntek üzenete, értelme, titka: Jézus Krisztus meghalt, eltemették, de feltámadott, legyőzve a halált, és mindent, ami halálos ebben a világban.

Tehát megváltott emberek vagyunk.

Ez az örömhír ad tartást a jelennek, bocsánatot a múltnak, és reményt a jövőnek; – mégpedig úgy, hogy a jövő tágassága meggazdagítja a jelent.

Innentől kezdve világossá lesz néhány ALAPVETŐEN „ÚJ”, AMI CSAK JÉZUS KRISZTUS AJÁNDÉKA LEHET.

– 1. Jézus Krisztusra tekintve kiderül, hogy minden itteni csatározásunk gyalázat, minden erőből való harcunk egymás ellen, bevetett trükkökkel, lélektani hadviseléssel, csak ideig való győzelmet hoz, mert valójában mindenki vesztes ebben a gyalázatban.

A filiszteusok Saul fiainak megölésével, majd a király lenyilazásával megijesztették Isten népét (7).

Érthető, hogy Saul nem akart élve a filiszteusok kezébe kerülni (1-6). 

– 2. Jézus Krisztusra tekintve világossá lesz, hogy az irgalom az egyetlen Istennek kedves magatartás, minden helyzetben. 

Gyalázat, ahogy a kimerült győztesek másnap viselkednek, fosztogatnak, barbár módon meggyalázzák a király holttestét.

Barbárok vagyunk.

Egyedül az érettünk meghalt, irgalmas, megváltó Jézus Krisztus által van esélyünk arra, hogy másként bánjunk egymással, ahogy erre Jábés–Gileád lakói itt példát adnak, minden barbárságra nemet mondva (8–13).

– 3. Jézus Krisztusra tekintve újjá lehetünk.

Olyanokká lehetünk, mint amilyen Saul fia, Jónátán volt, aki hűséges maradt apjához, miatta és vele halt meg, miközben Isten emberének, Dávidnak útját készítette elő, ő pedig végleg a háttérben maradt (2).

– Gondoljunk bele, mit tettünk mi, és teszünk folyton..., – ennek ellenére mit tett és tesz velünk az Úr?