előző nap
következő nap

„...ha pedig Istentől való, akkor úgy sem tudjátok megsemmisíteni őket...” ApCsel 5,33–42

33 Amikor ezt meghallották, dühükben a fogukat csikorgatták, és arról tanácskoztak, hogy végeznek velük. 34 De felállt a nagytanácsban egy farizeus, név szerint Gamáliél, az egész nép előtt tiszteletben álló törvénytudó, és megparancsolta, hogy egy kis időre vezessék ki ezeket az embereket. 35 Azután így szólt a nagytanácshoz: Izráelita férfiak! Jól gondoljátok meg, hogy mit akartok tenni ezekkel az emberekkel! 36 Mert nem is olyan régen felkelt Teudás, és azt állította magáról, hogy ő valaki, csatlakozott is hozzá mintegy négyszáz ember, de végeztek vele; akik pedig bíztak benne, azok mind elszéledtek, és ügyük semmivé lett. 37 Azután felkelt a galileai Júdás az összeírás idején. Sokakat állított a maga pártjára, de ő is elpusztult; akik pedig bíztak benne, azok is mind szétszóródtak. 38 A mostani esetre is azt mondom: hagyjátok békén ezeket az embereket, és bocsássátok el őket. Mert ha emberektől való ez a szándék vagy ez a mozgalom, akkor megsemmisül; 39 ha pedig Istentől való, akkor úgysem tudjátok megsemmisíteni őket, és még úgy tűnhetne, hogy Isten ellen harcoltok. Azok hallgattak rá, 40 behívatták az apostolokat, megverették őket, azután megparancsolták nekik, hogy ne szóljanak Jézus nevében, és elbocsátották őket. 41 Ők pedig örömmel távoztak a nagytanács színe elől, mert méltónak bizonyultak arra, hogy gyalázatot szenvedjenek az ő nevéért; 42 és nem hagytak fel a naponkénti tanítással a templomban és házanként, és hirdették, hogy Jézus a Krisztus.

„...ha pedig Istentől való, akkor úgy sem tudjátok megsemmisíteni őket..." (39). A döntéshozók között is lehetnek különböző lelkületű emberek. Így volt ez a Nagytanácsban is. Az ítéletes hangulatban Gamáliél mély istenhitet sugárzó érveléssel szólt. Ez a tanítványok javát és egyben örömét szolgálta. Veszettnek tűnő ügyekben sose feledjük, hogy a dolgok végső kimenetele Isten kezében van. Ami tőle jön, csak győzhet. Aggodalom helyett keressük Isten országát (Mt 6,33). Kövessük őt bátran.

RÉ 154 MRÉ 167

„Dávid azonban Jeruzsálemben maradt…” (2Sámuel 11,1–13) 2Sámuel 11,1–13

(1) „Dávid azonban Jeruzsálemben maradt…” (2Sámuel 11,1–13) AKKOR KEZDŐDIK A BAJ MINDIG, amikor az ember nem ott van, ahol lennie kellene. Dávid nem megy harcra az embereivel, hanem otthon marad Jeruzsálemben (1). Pedig a királynak a nehéz helyzetekben is vezetnie kell népét. Amíg ezek életveszélyben küzdenek, azalatt Dávid elszereti az egyik emberének, Uriásnak a feleségét (2–4). Annak az Uriásnak a feleségét veszi el a király, aki még a király parancsára sem megy haza a harc idején, hanem királyának küszöbén alszik, szolgáival együtt, mert amíg a társai mostoha körülmények között senyvednek, addig neki sem lehet jobb. Milyen döbbenetes, hogy Uriás ezt tudja, a király meg nem (5–13). Kegyelmi állapotban vagyunk, mert az Úr úgy alakította életünket, amelyben nem engedte meg, hogy egy határon túl gyalázatos dolgokat kövessünk el: a külsőnk, az élethelyzetünk, a történések, az Őtőle kapott hitünk és erőnk sem tették lehetővé, hogy elhajoljunk, és paráznává, gyilkossá legyünk. De nem vagyunk különbek mi sem, csupán kegyelem alatt vagyunk, Jézus Krisztusban vagyunk.