„Hallottuk, amikor káromolta Mózest és az Istent” ApCsel 6,8–15
„Hallottuk, amikor káromolta Mózest és az Istent" (11). Az angyalarcú István diakónusra (15) rátámadnak a számonkérésekben meggyengült Nagytanács segítségére siető fogadatlan prókátorok (9). Krisztus tanúságtevőjét utoléri Krisztus vádja, majd pedig a vértanúság. Ez az út azonban a megdicsőüléshez vezet. „Ó, sok keresztje van, de ez az én utam, mert hozzád visz, Uram..." (RÉ 422). Énekeljük. De vajon hisszük is, vállaljuk is?
RÉ 242 MRÉ 369
„Az Úr elküldte Dávodhoz Nátánt…” (2Sámuel 12,1–14) 2Sámuel 12,1–14
(1) „Az Úr elküldte Dávodhoz Nátánt…” (2Sámuel 12,1–14) ILYEN A PRÓFÉTAI BESZÉD, mint Nátán próféciája. Az egyház négy fontos szolgálata: a tanítás, az evangéliumi ébresztés, a bíztatás és a prófétálás (2Timóteus 4,8). – 1. A prófétát az Úr küldi (1), világos üzenettel, amit a próféta hűséggel és bátran továbbad, még a „királynak” is. Vagyis a próféta Isten akaratát hirdeti és képviseli egy adott, konkrét helyzetben (7–10). – 2. A próféta meghirdeti az Isten konkrét ítéletét, hiszen az Úr nem nézheti el a bűnt, mert akkor igent mondana arra. Keservesek Dávid bűnének következményei, rettenetesen keservesek, amelyek rámutatnak arra, hogy a mi bűneink miatt sokan szenvedhetnek, lehetnek áldozattá. Bizony így van ez ma is. Nem is kell ehhez teológiai felismerés, csak tapasztalat. Nem az a kérdés, hogy ez így igazságos-e, hanem az, hogy mikor döbbenünk rá végre arra, hogy felelősek vagyunk egymásért (10–13). – 3. A próféta egy példabeszéddel vezeti be mondandóját(1–6), hogy annál leleplezőbb legyen a prófécia (7), és túl a leleplezésen, összezúzzon, így valóságos bűnbánatra, megtérésre segítsen, odavezessen a kegyelmes Úr színe elé (13).*
___
* – Kegyelmet kaphatunk, de bűneink itteni következményeit hordoznunk kell (14).
– Bizony, halk a prófétai szó az egyház ajkán.