„Férfiak, testvérek és atyák, halljátok!” 7,1–16
„Férfiak, testvérek és atyák, halljátok!" (2). A megrágalmazott István indulatmentesen, bátran tett bizonyságot, így utasította el a vádat. A hitében biztos ember még a rágalmazások közepette is megőrzi méltóságát, mindig és mindenhol. István vádlóinak megszólításában ezért tudott tiszteletet, sőt bizalmat tanúsítani. Az erő, a hatalom és a józanság lelke (2Tim 1,7) sugárzott belőle. Ezt a lelkületet nekünk is kérnünk kell.
RÉ 425 MRÉ 366
„Az Úr pedig súlyos betegséggel verte meg a gyermeket…” (2Sámuel 12,15–23) 2Sámuel 12,15–23
(15) „Az Úr pedig súlyos betegséggel verte meg a gyermeket…” (2Sámuel 12,15–23) Kegyelmet kaphatunk, de BŰNEINK ITTENI KÖVETKEZMÉNYEIT HORDOZNUNK KELL. Micsoda igazságtalanság, mondhatnánk, hogy Dávid parázna tetteiért a kisgyermekét veri meg az Úr (2Mózes 20,5). Ez a szófordulat, hogy „megverte az Isten”, valójában azt jelenti, hogy jelzést kaptunk, mert nem az élet ösvényén járunk, hanem a halál útján; – aki pedig erre az útra lép rá, az mindig magával ránt másokat is. Nehogy azt gondoljuk, hogy például a mi bármiféle botlásaink nem tették „beteggé” a gyermekeinket, a körülöttünk élőket, amit aztán akár egész életük során is hordozniuk kellett. „Isten verése” rámutat valós állapotunkra! Vigyázzunk, ez nem azt jelenti, hogy egy konkrét betegség valami konkrét bűn büntetése lenne; – de azt igenis jelenti, hogy a betegség jelzi bűnös, nyomorult, kegyelemre szorult állapotunkat. Dávid kegyelmet kapott, de ennek a kegyelemnek nagy ára volt, amit más fizetett meg helyette. Az evangélium éppen az, hogy ezt az árat Isten, egyszülött Fiában, Jézus Krisztusban végérvényesen kifizette.*
___
* – Aki ezt a kegyelmet elfogadta, többé nem folytat „önkínzó” böjtöt, hanem elengedi bűneit, eszik, iszik és teszi a dolgát, mert ez a kegyelem többé nem engedi őt elhajlani (20–23).
– A kegyelmet nyert ember azt is tudja, hogy a dolgok igazából soha nem itt, hanem majd csak odaát fognak megoldódni, de ott bizonnyal: „Én megyek majd őhozzá…” (23).