előző nap
következő nap

„Így volt ez egészen Dávid idejéig, aki kegyelmet talált az Isten színe előtt,...” ApCsel 7,44–53

44 A bizonyság sátora ott volt atyáinknál a pusztában, amint parancsolta az, aki azt mondta Mózesnek, hogy készítse el arra a mintára, amelyet látott. 45 Ezt átvették atyáink, és behozták Józsuéval, amikor elfoglalták a pogány népek földjét, akiket kiűzött az Isten atyáink elől. Így volt ez egészen Dávid idejéig, 46 aki kegyelmet talált az Isten színe előtt, és könyörgött, hogy lakóhelyet találhasson Jákób Istenének, 47 de Salamon épített neki házat. 48 A Magasságos azonban nem emberkéz alkotásaiban lakik, amint a próféta mondja: 49 „A menny az én trónusom, a föld pedig lábam zsámolya. Miféle házat építhetnél nekem – mondja az Úr –, vagy hol van az én nyugalmam helye? 50 Nem az én kezem alkotta-e mindezt?" 51 Ti keménynyakú, körülmetéletlen szívű és fülű emberek, mindig ellene szegültök a Szentléleknek, atyáitokhoz hasonlóan ti is. 52 A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? Meg is ölték azokat, akik megjövendölték az Igaznak eljövetelét. Most pedig ti az ő árulóivá és gyilkosaivá lettetek, 53 akik bár angyalok által kaptátok a törvényt, mégsem tartottátok meg.

István nem „e szent hely (a templom) és a törvény ellen beszél" (vö. 6,13), hanem arról akarja meggyőzni a hallgatóságát, hogy a Magasságos jelenlétében, Jézusban („az Igazban") és a Szentlélekben több van, mint az emberkéz alkotta templomban vagy a törvényben. Isten mindig jelen volt Izráel életében, mégis ellene fordultak. Fontos, hogy az egyház történetét és jelenét, illetve személyes hittörténetünket mi is ugyanebben a prófétai világosságban lássuk. Mert a miénk is lehet engedetlenségtörténetből üdvtörténet.

RÉ 25 MRÉ 25

„…jajveszékelve járt–kelt…” (2Sámuel 13,1–19) 2Sámuel 13,1–19

(19) „…jajveszékelve járt–kelt…” (2Sámuel 13,1–19) Leejtettem egy szegeket, csavarokat, kapcsokat tartalmazó dobozt, amelyben minden szépen a helyén várta hasznosulását. Egy pillanat alatt az egész összekeveredve, kiválogathatatlanul feküdt egy kupacban. Meg sem próbáltam egyesével kiválogatni, mi hova való az ezernyi kisebb–nagyobb elemből, hanem ömlesztve beleszórtam őket egy másik dobozba. Hát ilyen ez a fejezet. RENDETLENSÉG, ZŰRZAVAR, HALÁLOS, KÁROS KÁOSZ MINDENÜTT. – 1. Mi történt? Olvassuk csak el a fejezetet!* – 2. Ebben a fejezetben megszegik Istenünk törvényének legfontosabb szabályait (5Mózes 22,13–21), pedig ezek a szabályok értünk vannak, nem ellenünk. Ezeknek megszegése tűrhetetlen gyalázat, mert alapjaiban borul minden (7–14) és jajveszékelve belehalunk abba (19). – 3. Olyan ez, mint amikor egy repülőgép elkezd lángolni és zuhanni, így onanntól kezdve nincs mentség. Ki tudja, mit élnek át a bent lévők, amíg meghalnak, és mi van utána? – Az Úr Jézus Krisztusban nemcsak bűnbocsánatunk van, hanem Őbenne védelmünk is, hogy soha ne kezdjünk el így zuhanni. Ő hordoz, óv, megtart.

___

* – Dávid paráznaságának nyomorúságos következményeit olvassuk ebben a fejezetben, hiszen házanépe is csúfos paráznaság és erőszak színtere lesz (12.10).

– Olyan ez a fejezet, hogy az ember megretten: ilyen mélyre is lehet süllyedni?

– Dávid elsőszülött fia, Amnón beleszeret a féltestvérébe, Támárba, csellel magához hívatja, megerőszakolja, majd ellöki magától. Ezért Absolon jó ürügyet talál, hogy megölje féltestvérét, Amnónt, hiszen a háttérben itt már Dávid király utódlásáért is folyik a harc.

*