„...hogy elvigye a nevemet a népek, a királyok és Izráel fiai elé” ApCsel 9,10–19a
Az Úr a damaszkuszi Anániást választotta ki arra, hogy a megállított Saulból elküldött apostol, Krisztus választott eszköze legyen, „...hogy elvigye a nevemet a népek, a királyok és Izráel fiai elé" (15). A hit személyes ügy, de nem „magánügy". Az egyház megszenvedte Saul „hitét". Pálnak szüksége volt Anániásra, hogy újra lásson, és megteljen Szentlélekkel. Pál hitén keresztül jutott el a szabadító, életfordító, reményt adó örömhír a pogány népekhez. Anániáshoz és Pálhoz hasonlóan mi, mai tanítványok is részesedünk Jézus tanítványainak elhívásában és küldetésében: hogy legyünk a Feltámadott élő tanúi.
RÉ 463 MRÉ 250
„…tegye velem, amit jónak lát!” (2Sámuel 15,24–37) 2Sámuel 15,24–37
(26) „…tegye velem, amit jónak lát!” (2Sámuel 15,24–37)* LEGYEN MEG AZ ÚR AKARATA! (Máté 6,10) – 1. Legyen meg az Ő akarata a nyomorúságban! A sajátjai támadnak Dávid ellen, élükön tulajdon fiával! Dávid ebben a helyzetben is túllát a „körein”, és féltő szeretet emészti az Úr ügyéért (János 2,17). Krisztusi vonás ez. A vele lévőkkel együtt a megváltó Úrra bízza magát, és azt, hogy lesz-e számára visszatérés (24–26; 30). – 2. Legyen meg az Úr akarata a küzdelemben! Aki teljesen az Úrra hagyatkozik, az soha nem tétlen, hanem az adott helyzetben, szíve utolsó dobbanásáig mindent megtesz a rá bízott ügyben; – de csak Istennek kedves eszközökhöz folyamodva. Kétlem, hogy ez a cseles, hazug módszer, amiről itt olvasunk, Isten kedves eszköze lehetne a küzdelemben (31–37). – 3. Legyen meg az Úr akarata a győzelemben! Dávid valóban az Úr választottja volt, akárcsak Jákób, mert sok csalással terhelt ez az Úrnak odaszánt élet, amit csak az Úr kegyelme hordozhatott, mindezek ellenére győztesen! Ez a győzelem Jézus Krisztusban legyőzte a halált is, hogy mindenkor reménységünk lehessen, mert nem a másik legyőzése az igazi diadal! Istent szeretve, szeretni a másikat, túl a saját köreinken is (Máté 22,37–40). De lehetetlenül nehéz!
___
* LEGYEN MEG AZ ÚR AKARATA! (Máté 6,10)
– 1. Legyen meg az Ő akarata a nyomorúságban!
A sajátjai támadnak Dávid ellen, élükön tulajdon fiával!
Nincs ennél nagyobb nyomorúság.
Dávid ebben a helyzetben is túllát a „körein”, és féltő szeretet emészti az Úr ügyéért (János 2,17).
Krisztusi vonás ez.
Dávid visszavonul, sírva, böjtöt, bűnbánatot tart, a szent ládát is visszaküldi a városba, mert az Úr jelenléte nem ettől függ.
A vele lévőkkel együtt a megváltó Úrra bízza magát, és azt, hogy lesz-e számára visszatérés (24–26; 30).
– 2. Legyen meg az Úr akarata a küzdelemben!
Aki teljesen az Úrra hagyatkozik, az soha nem tétlen; hanem az adott helyzetben, szíve utolsó dobbanásáig mindent megtesz a rá bízott ügyben; – de csak Istennek kedves eszközökhöz folyamodva.
Kétlem, hogy ez a cseles, hazug módszer, amiről itt olvasunk, Isten kedves eszköze lehetne a küzdelemben (31–37).
– 3. Legyen meg az Úr akarata a győzelemben!
Dávid valóban az Úr választottja volt, akárcsak Jákób, mert sok csalással terhelt ez az Úrnak odaszánt élet, amit csak az Úr kegyelme hordozhatott, mindezek ellenére győztesen!
Ez a győzelem Jézus Krisztusban legyőzte a halált is, hogy mindenkor reménységünk lehessen, mert nem a másik legyőzése az igazi diadal!
Istent szeretve, szeretni a másikat, túl a saját köreinken is (Máté 22,37–40).
De lehetetlenül nehéz!
– Ma szőlőt ültettem, és talán többet tettem, mintha „papoltam” volna?