előző nap
következő nap

„...és azonnal hirdetni kezdte a zsinagógákban, hogy Jézus az Isten Fia.” ApCsel 9,19b–30

19 Néhány napig együtt volt a damaszkuszi tanítványokkal, 20 és azonnal hirdetni kezdte a zsinagógákban, hogy Jézus az Isten Fia. 21 Mindenki csodálkozott, aki hallotta, és így szóltak: Hát nem ő az, aki üldözte Jeruzsálemben azokat, akik segítségül hívják ezt a nevet, és aki ide is azért jött, hogy megkötözve a főpapok elé vigye őket? 22 De Saul egyre jobban felbátorodott, és zavarba hozta a damaszkuszi zsidókat, bebizonyítva nekik, hogy Jézus a Krisztus. 23 Amikor pedig már jó néhány nap eltelt, a zsidók elhatározták, hogy végeznek vele. 24 Saul azonban megtudta, hogy mire készülnek. Még a kapukat is éjjel-nappal őrizték, hogy megölhessék, 25 de a tanítványok elvitték, és éjjel a városfalon lebocsátották egy kosárban. 26 Amikor Saul megérkezett Jeruzsálembe, csatlakozni próbált a tanítványokhoz, de mindenki félt tőle, mert nem hitték el, hogy tanítvány. 27 Barnabás azonban maga mellé vette, elvitte az apostolokhoz, és elmondta nekik, hogyan látta az Urat az úton, beszélt is vele, és milyen bátran szólt Damaszkuszban Jézus nevében. 28 Ettől fogva velük együtt járt-kelt Jeruzsálemben, nyíltan szólt az Úr nevében. 29 Beszélt és vitázott a görög nyelvűekkel, azok pedig arra készültek, hogy végeznek vele. 30 Amikor azonban megtudták ezt a testvérek, levitték őt Cézáreába, és elküldték Tarzuszba.

Pál a hit frissességével kívánja, hogy mások is megismerjék az örömöt, ami abból fakad, hogy Jézus Krisztus követői. A testvéreknek ez komoly hitpróba. Az üldöző Saullal szemben a hit kitartása volt a próbájuk. Most pedig az, hogy elhiszik-e, hogy Isten végtelenül mélyreható módon képes megváltoztatni életeket, és az ő munkája valóság. Ők, akiknek a szeretteit Saul korábban megölette, tudnak-e tiszta szívből megbocsátani, befogadni, sőt áldozatot hozni Saul megmentéséért? Isten szabad szíveket akar mindenütt látni, legyen szó a még üldöző Saulokról vagy a gyülekezet tagjairól.

RÉ 31 MRÉ 31

„Amikor Dávid egy kevéssel túljutott a hegytetőn…” (2Sámuel 16,1–4) 2Sámuel 16,1–4

(1) „Amikor Dávid egy kevéssel túljutott a hegytetőn…” (2Sámuel 16,1–4) ILYEN EZ A „HASADT” VILÁG. – 1. Ahogy megszűnt a stabilitás, mert Dávid király menekülni kényszerült, mindenki meg akarta találni a számítását. Még azok is ellenségesen, az érdekeik szerint viselkedtek Dáviddal szemben, akik korábban nagy nyomorúságukban felkarolták őket. Igen, ilyenkor azonnal cincognak az egerek. – 2. Emberileg felháborító ez a gyarló hálátlanság, pontosabban fogalmazva az, ahogy a megsegítettek adott pillanatban durván visszaélnek a segítő szeretettel. Az Úrra kell bízni mindezek értékelését. De mindent nem lehet szó nélkül hagyni. Ezért hiszem, az Úr Szentlelke még ebben a világban is megadhatja, ha jónak látja, hogy képmutatás és indulat nélkül, építő szeretettel, de mégis az aljasul viselkedő szemébe mondhatjuk gyarlóságát. Erre bizonyos helyzetekben szükség van, vállalva a következményeket is, mert egyébként minden összedől. – 3. Dávid kényszerű menekülése látszólag nemcsak Absolon idejét hozta el, hanem a sauli uralkodócsalád idejét is, vagyis utat nyitott a Saul és Dávid uralkodócsaládja közötti küzdelem folytatásának… (Holnap innen folytatjuk…)