előző nap
következő nap

„Tábita, kelj fel!” ApCsel 9,31–43

31 Az egyháznak tehát egész Júdeában, Galileában és Samáriában békessége volt: eközben épült, az Úr félelmében járt, és a Szentlélek segítségével egyre gyarapodott. 32 Amikor Péter valamennyi gyülekezetet végigjárta, eljutott a Liddában lakó szentekhez is. 33 Talált ott egy Éneász nevű embert, aki nyolc éve feküdt az ágyban bénultan. 34 Péter így szólt hozzá: Éneász, meggyógyít téged Jézus Krisztus. Kelj fel, és magad vesd be az ágyadat! Az azonnal felkelt. 35 Lidda és Sárón lakói mind látták őt, és megtértek az Úrhoz. 36 Joppéban volt egy nőtanítvány, név szerint Tábita, ami azt jelenti: Dorkász, vagyis Zerge. Sok jót tett, és bőven osztott alamizsnát. 37 Éppen azokban a napokban megbetegedett, és meghalt. Miután megmosták, a felső szobában ravatalra tették. 38 Mivel Lidda közel volt Joppéhoz, a tanítványok, akik meghallották, hogy Péter ott van, elküldtek hozzá két férfit, és kérték: Jöjj át hozzánk mielőbb! 39 Péter felkelt, és velük ment. Amikor odaért, felvezették a felső szobába, az özvegyasszonyok pedig mind elébe álltak, és sírva mutogatták azokat az ingeket meg ruhákat, amelyeket Dorkász készített, amíg velük volt. 40 Péter ekkor kiküldött mindenkit, letérdelt, és imádkozott, azután a holttest felé fordulva ezt mondta: Tábita, kelj fel! Ő pedig kinyitotta a szemét, és amikor meglátta Pétert, felült. 41 Péter odanyújtotta neki a kezét, és talpra állította, majd behívta a szenteket és az özvegyeket, és megmutatta nekik, hogy él. 42 Elterjedt ennek a híre egész Joppéban, és sokan hittek az Úrban. 43 Péter pedig több napig Joppéban maradt egy Simon nevű tímárnál.

Isten nem a lemondásnak, a tönkretételnek, hanem a gyógyításnak, a reménynek és az életnek az Istene. Minden csoda arról beszél, milyen az ő uralkodása alatt élni, milyen az a világ, ahol az ő hatalma kiáradhat, és mi jellemzi azt az országot, ahová hív minket. Amikor valaki megérti, hogy ez az Úr nem távoli, érzéketlen vagy bántó, hanem mélységesen és féltőn szerető, elindul Jézus felé. Ahol ezt az Istent képviselik, ott megtérnek a bűnösök, Isten országa terjed, és sokan megismerik az Urat. Legyen az én életemben is valóság, hogy Isten Úr!

RÉ 379 MRÉ 332

„Hagyjátok, hadd szidalmazzon…” (2Sámuel 16,5–14) 2Sámuel 16,5–14

(10) „Hagyjátok, hadd szidalmazzon…” (2Sámuel 16,5–14) ILYEN EZ A HASADT VILÁG! Folytassuk a tegnapi gondolatokat. – 4. Saul unokáját, Mefibósetet nemhogy nem bántotta, hanem komolyan felkarolta Dávid, az új király (9. fejezet). Most Mefibóset szolgájától, Cibától kell meghallania Dávidnak, hogy Mefibóset, az alkalmas pillanatot látva szembehelyezkedett a királlyal, remélve, hogy a lázadás okozta zűrzavarban visszaszerezheti trónját (3). – 5. Persze nagy játékos ez a hízelgő Cibá, aki a menekülő Dávidnak ajándékot, élelmet kínál. Ez sem az őszinte hála tiszta kifejezése, hanem valami más (1–2). – 6. Ebben a helyzetben már meggyökerezik a gonosz, és Siemi szidalmai által teljesen össze akarja törni Dávidot (5–9). – 7. Gyököt kell vonni mindenből, nem lehet bízni senkiben, csakis az Úrban. Dávid ezt teszi (10–14). Jézus Krisztus ezekért az aljas gyarlóságainkért halt meg, felvitte azt a keresztre, hogy megszabaduljunk azoktól és valósággal újjá legyünk. Bizony mindennel visszaélünk! Igét olvasunk, imádkozunk egy beszélgetés előtt is, aztán a következő pillanatban már támadunk is egymásnak, jönnek a pimasz megjegyzések, a pletykák, a védekezések, az üzengetések, a gyarló hűtlenségek, feljelentések, amelynek során, még az egyházban is mindenki oda csapódik, ahol úgy muzsikálnak, ahogy ő fütyül. Mi ez az egész? Hol itt a Krisztus?