előző nap
következő nap

„Egész háza népével együtt kegyes és istenfélő ember volt,...” ApCsel 10,1–16

1 Élt Cézáreában egy Kornéliusz nevű férfi, az úgynevezett itáliai csapat századosa. 2 Egész háza népével együtt kegyes és istenfélő ember volt, aki sok alamizsnát osztogatott a népnek, és szüntelenül könyörgött Istenhez. 3 Ő az egyik délután három óra tájban látomásban tisztán látta, hogy az Isten angyala bemegy hozzá, és megszólítja: Kornéliusz! 4 Ő pedig rátekintett, és megrémülve kérdezte: Mi az, Uram? Erre az angyal ezt mondta neki: Imádságaid és alamizsnáid feljutottak az Isten elé, és ő emlékezik azokra. 5 Most azért küldj embereket Joppéba, és hívasd magadhoz azt a Simont, akit Péternek is hívnak. 6 Ő egy Simon nevű tímár vendége, akinek a háza a tengerparton van. 7 Miután eltűnt az angyal, aki vele beszélt, előhívta két szolgáját és egy istenfélő katonát azok közül, akik állandóan mellette voltak. 8 Ezeknek mindent elmondott, majd elküldte őket Joppéba. 9 Másnap, amíg ők úton voltak, és a városhoz közeledtek, Péter déltájban felment a ház tetejére imádkozni. 10 Közben azonban megéhezett, és enni kívánt. Amíg az ételt készítették, révületbe esett, 11 és látta, hogy az ég megnyílik, és leszáll valami nagy lepedőhöz hasonló, amely négy sarkánál fogva ereszkedett le a földre. 12 Benne volt a föld mindenféle négylábú és csúszómászó állata, és az ég mindenféle madara. 13 Ekkor hang hallatszott: Kelj fel, Péter, öld és egyél! 14 Péter azonban így szólt: Semmiképpen sem, Uram, mert soha nem ettem semmi szentségtelent vagy tisztátalant. 15 De másodszor is szólt hozzá a hang: Amit Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak! 16 Ez pedig három ízben is így történt, és azután az egész azonnal felemelkedett az égbe.

Lélegzetelállító az a precizitás, ahogyan Isten szervez. Ki gondolná, hogy Péter éhsége szerves részét képezi egy nagy, világot megváltoztató tervnek? Isten a hétköznapok egyszerűségét teszi szentté azzal, ahogy irányítja az eseményeket. Kornéliusz és Péter is figyel Istenre, mindketten készséggel engednek neki, és ez megtölti a szívüket hálával. Láthatják Istent cselekedni először saját magukban, majd rajtuk keresztül. Szánjuk mi is oda magunkat és a napunkat Jézusnak, ráhagyatkozva a mennyei Szervezőre!

RÉ 512 MRÉ 433

„Absolon és az egész izráeli hadinép megérkezett Jeruzsálembe…” (2Sámuel 16,15–23) 2Sámuel 16,15–23

(15) „Absolon és az egész izráeli hadinép megérkezett Jeruzsálembe…”(2Sámuel 16,15–23)* MENNYI NYOMORÚSÁGOT OKOZOTT DÁVID VÉTKE BETSABÉVAL. – 1. Csak sorolom ezeket. – Simei vérengző gyilkosnak kiáltotta ki Dávidot (5–14); – saját fia, Absolon ellene lázadt (15), és bement apja másodfeleségeihez (20–23), mert ez is a büntetés része volt (12,11–12); – barátja, Húsaj kénytelenné lett Dávid érdekében cselhez és ügyeskedéshez folyamodva hazudni (16–19); – miközben Absolon házában mindenki száguldott lefelé a lejtőn, ide értve az „istenként” tisztelt hamis tanácsadókat, például Ahitófelt (23). – 2. Egy kis tiltott élvezet, és dől minden: ez így van étellel és itallal is, de folytathatnánk még sort. Egyszer azt mondta nekem cinikusan valaki: „Isten minden élvezetet lever rajtunk előbb-utóbb. Valójában semmit nem szabad, ami jó.” – 3. Értem, értem, de mégis vitatkoznék a fentiekkel, mert Isten gyermeke számára egyszerre más tartalmat és értelmet nyer a „jó”, és eleve nem tudja örömét lelni abban, ami Istennek nem kedves, miközben azt is belátja, hogy amivel Isten tiltása ellenére élünk, annak ebben a világban valóban mi is kárát látjuk egyszer.

___

* MENNYI NYOMORÚSÁGOT OKOZOTT DÁVID VÉTKE BETSABÉVAL.

– 1. Csak sorolom ezeket.

– Simei vérengző gyilkosnak kiáltotta ki Dávidot (5–14);

– saját fia, Absolon ellene lázadt (15), és bement apja másodfeleségeihez (20–23), mert ez is a büntetés része volt (12,11–12);

– barátja, Húsaj kénytelenné lett Dávid érdekében cselhez és ügyeskedéshez folyamodva hazudni (16–19);

– miközben Absolon házában mindenki száguldott lefelé a lejtőn, ide értve az „istenként” tisztelt hamis tanácsadókat, például Ahitófelt (23).

– 2. Egy kis tiltott élvezet, és dől minden: ez így van étellel és itallal is, de folytathatnánk még sort.

Egyszer azt mondta nekem cinikusan valaki: „Isten minden élvezetet lever rajtunk előbb-utóbb. Valójában semmit nem szabad, ami jó.”

– 3. Értem, értem, de mégis vitatkoznék a fentiekkel, mert Isten gyermeke számára egyszerre más tartalmat és értelmet nyer a „jó”, és eleve nem tudja örömét lelni abban, ami Istennek nem kedves, miközben azt is belátja, hogy amivel Isten tiltása ellenére élünk, annak ebben a világban valóban mi is kárát látjuk egyszer.

– Valamit nem értünk itt, hogy miért nem szabad, de mégis elfogadjuk az Úr döntését, mert ezek nem ránk tartoznak (10).

– De a hívő ember alázattal hordozza bűnei büntetését is, ahogy Dávid Simei szidalmaira, és mindenre, ami itt történt, ezzel az alázattal válaszolt (10–12).

– Ugyanakkor Isten ember tudja, hogy eljön majd a „nagy vacsora” örömteli, szabad időszaka, az Úr jelenlétének örömében (Lukács 14,15–16).

– Sőt, Isten gyermekének abban is bizonyossága van, hogy Istene még a saját nyomorúságait is a javára tudja fordítani, beépíti tervébe, ahogy ezt a nyomorúságos vétket is felhasználta az Úr, Dávid és sokak javára.