„Az Úr igéje pedig egyre szélesebb körben terjedt.” ApCsel 12,20–25
Isten sokat megenged a gonosznak, de végül is határt szab a tobzódásának. Heródes intő példa. Ami Istennek útjában van, azt férgek pusztítják el. Az ember elvakultsága, hogy ezt nem látja be idejében. Jézus visszajövetelekor is ez történik, de akkor már általánosan. Minden gonoszság véglegesen elpusztul, utána már csak az ő akarata érvényesül, a jó, a szép, a halál nélküli élet. Az lesz az üdvösség kezdete.
RÉ 178 MRÉ 171„Ő tartotta el a királyt…” (2Sámuel 19,32–40) 2Sámuel 19,32–40
(33) „Ő tartotta el a királyt…” (2Sámuel 19,32–40) NAGY AJÁNDÉK A JÓZANSÁG LELKE (2Timóteus 1,7). – 1. A legmeghatóbb történetet is először a józanság Lelkével kell szemlélni, letisztítva róla minden „ékszert, sminket”. – 2. Itt ugyanis arról van szó, hogy ebben a világban támogatók nélkül, pénz nélkül igen kevésre juthatunk. Mi lett volna a menekülő Dáviddal a gileádi Brazillaj nélkül, mert amíg Mahanaimban lakott, addig ez a tekintélyes, vagyonos, idős ember nélkülözhetetlen támasza, gazdasági mecénása volt Dávidnak és egész kíséretének (32–34). – 3. Hisszük azt, hogy Jézus Krisztus visszajövetelévelez a gyarló módszer megszűnik. Addig azonban hisszük azt is, hogy Isten mindig ad az övéi mellé olyan hívő és tehetős támogatókat, akik számára fontos az Úr ügye, de akik ezzel a támogatással soha nem élnek vissza. – 4. Olyan megnyugtató olvasni Brazillajról, aki hitből fakadó békességgel utasítja vissza Dávid háláját,* mert támogatásáért semmi konkrét hálát nem vár, legfeljebb fia iránti jóindulatot kér, hiszen Dávidnak az Úr ügye szolgálatában kell hűségesnek maradnia (35–38).**
___
* A gileádi Brazillaj esetében látjuk azt, hogy MIT JELENT EBBŐL A VILÁGBÓL HITBEN ELMENNI.
– 1. A 90. zsoltár szerint, és a mai Ige szerint is nyolcvan esztendősen az ember igen megöregedett.
Vagyis emberi számítás szerint eljött az idő.
Még a tehetős embereknél is eljön az elmenetel ideje, mert ebben a világban nem a vagyonunk tart meg, ugyanakkor felelősek vagyunk azért, hogy az Istentől kapott javainkkal hogyan éltünk.
Brazillaj az Isten dicsőségére, Dávid király támogatásával az Isten ügyét szolgálva élt a vagyonával (33).
Brazillaj pontosan tudta, hogy neki már nem érdemes fölmenni a királlyal Jeruzsálembe, ő ragaszkodott a saját földjéhez (35).
– 2. Megragadóan írja le az öregedést Brazillaj.
Micsoda ajándék, valóban a józanság Lelkének ajándéka, ha valaki idősen ilyen higgadtan tudja kívülről nézni magát, mert valóban szánalmas, amikor valaki erről elfeledkezve nyolcvan évesen is negyvennek gondolja magát.
Brazillaj tudja, hogy már nem szabad lényegi ügyekbe belekezdenie, mert nem tud különbséget tenni jó és rossz között, nem érzi az ízeket, nem okoz neki gyönyörűséget semmi, még az ének és az énekesnők sem.
Brazillaj tudta, hogy már csak terhet jelenthet másoknak (36).
– 3. Ugyanakkor Brazillaj a maga földjén, a maga helyén, amíg csak tehette, próbált még hasznossá lenni, így bízta a fiát Dávid jóindulatára (38).
** Az egyháznak nincs működő vagyona. Ezért ma is támogatásra szorul, de az egyház soha nem adhatja fel prófétai szolgálatát a rá bízott ügyhöz, Isten Igéjéhez, Jézus Krisztushoz való hűségét.