előző nap
következő nap

„A császárhoz fellebbezek” ApCsel 25,6–12

6 Miután pedig nyolc vagy tíz napot közöttük töltött, lement Cézáreába. A következő napon pedig beült a bírói székbe, és elővezettette Pált. 7 Amikor Pál megjelent, körülállták a Jeruzsálemből lejött zsidók, és sok súlyos vádat emeltek ellene, amelyeket azonban nem tudtak bizonyítani. 8 Pál így védekezett: Sem a zsidók törvénye ellen, sem a templom ellen, sem a császár ellen nem vétettem semmit. 9 Fesztusz azonban a zsidók kedvében akart járni, és ezt kérdezte Páltól: Akarsz-e Jeruzsálembe menni, hogy ott ítélkezzem feletted ebben az ügyben? 10 Pál azonban így válaszolt: A császár ítélőszéke előtt állok, itt kell ítélkezni felettem. A zsidók ellen nem vétettem semmit, amint magad is jól tudod. 11 Mert ha vétkes vagyok, és halált érdemlő dolgot cselekedtem, nem vonakodom a haláltól. Ha pedig ezek alaptalanul vádolnak engem, senki sem szolgáltathat ki nekik. A császárhoz fellebbezek. 12 Akkor Fesztusz megbeszélést tartott a tanácsosaival, majd így válaszolt: A császárhoz fellebbeztél, tehát a császár elé fogsz menni.

Pált még mindig súlyos vádakkal illetik, pedig sem a templom, sem a törvény ellen nem vétett. Itt azt is hangsúlyozza, hogy a császár ellen sem. A római jog szerint mint római polgár, kérhette, hogy ügyét ne a helyi hatóság, hanem maga a császári bíróság tárgyalja. Pál nem az életét féltette, csupán a törvényességért harcolt. Milyen jó az, hogy mi minden bajunkkal a „legfelsőbb Bíróhoz", Jézushoz fordulhatunk, aki maga az igazság!

RÉ 26 MRÉ 26

„…a holtak hazája elnyeli azokat, akik vétkeztek.” (Jób 24,18–25) Jób 24,18–25

(19) „…a holtak hazája elnyeli azokat, akik vétkeztek.” (Jób 24,18–25) Jób is vallja, hogy ISTEN BÜNTETÉSE ELŐBB–UTÓBB UTOLÉRI A GONOSZT (18–20); – azt, aki látható, tetten érhető gonoszságaival gyötörte embertársait (21). – 1. Csak Isten kegyelméből állhatunk meg a végső ítéletkor (23). – 2. De vigyázzunk, mert Isten bűnt elfedező kegyelmével nem élhetünk vissza.Pedig ezt tesszük, mert Istenre hivatkozva is folyton halálra gyötörjük egymást.* A másik gyötrésének művészei vagyunk. Ehhez nem kell feltétlenül látványosan elvágni a másik torkát, és mégis tetten érhető, konkrét ármánykodással terhelt az életünk.** A barátok kegyes irgalmatlansága is gonoszság, amiből meg kell térniük. Ne akarjuk a saját gonoszságunkat és az ebből fakadó sok nyomorúságot és igazságtalanságot az Úrra hárítani. – 3. Ne feledjük, ha most jól megy nekünk, ahhoz Isten adta a tehetséget, az erőt, a szépséget (22–25); – és bármikor fordulhat a kocka. Ez lehet Isten ítélete is rajtunk, amely valóságos megtérésre hív. Jób ezzel a figyelmeztetéssel barátait is megtérésre hívja. Bizony lesz isteni igazságszolgáltatás, végső rendeződés, elszámoltatás. Csak kegyelemben, Krisztusban állhatunk meg. Jób ezt tudja, ő kegyelem alatt van.

___

*  – Ezt a gyötrést pedig „tökéletesen” műveljük: – világban, egyházban, munkahelyen, gyülekezetben; – hitetlenül és áhítatos kegyességgel egyaránt.

* * – Ha ebből a folytonos, egymást gyötrő gonoszságból nem térünk meg, Isten még a végítélet előtt lesújthat ránk, mert egyszer azt mondja erre, hogy elég volt.

– Amíg ebben a világban ítél meg, még a valóságos megtérésre hívhat ítélete; – azért azt tekintsük kegyelemnek.