előző nap
következő nap

„Fesztusz szóba hozta a király előtt Pál ügyét:...” ApCsel 25,13–27

13 Néhány nap elteltével Agrippa király és Bereniké Cézáreába érkezett, hogy köszöntsék Fesztuszt. 14 Amikor már több napja időztek ott, Fesztusz szóba hozta a király előtt Pál ügyét: Van itt egy férfi – mondta –, akit Félix hagyott itt fogolyként. 15 Mikor Jeruzsálemben voltam, panaszt emeltek ellene a zsidók főpapjai és vénei, és az elítélését kérték. 16 Azt válaszoltam nekik, hogy a rómaiaknak nem szokásuk bárkit is kiszolgáltatni, amíg a vádlott szemtől szemben nem áll vádlóival, és alkalmat nem kap arra, hogy védekezzék a vád ellen. 17 Mikor tehát megérkeztek ide, halogatás nélkül mindjárt másnap bírói székembe ültem, és elővezettettem azt a férfit. 18 Ekkor vádlói körülállták, de semmi olyan bűnt sem hoztak fel ellene, amilyenre gondoltam, 19 hanem valami vitás kérdéseik voltak vele a maguk vallásáról meg egy bizonyos meghalt Jézusról, akiről Pál azt állította, hogy él. 20 Mivel pedig én nem tudtam eligazodni ezekben a vitás kérdésekben, azt kérdeztem tőle, nem akar-e Jeruzsálembe menni, és ott állni törvény elé ezek miatt a dolgok miatt. 21 Pál azonban fellebbezett, és azt kívánta, hogy tartsák őrizetben a császár döntéséig. Ezért parancsot adtam, hogy őrizzék őt, amíg a császárhoz küldhetem. 22 Agrippa erre így szólt Fesztuszhoz: Szeretném magam is hallani ezt az embert! – Holnap hallani fogod – válaszolta ő. 23 Másnap megérkezett Agrippa és Bereniké nagy pompával, és miután az ezredessel meg a város előkelőségeivel együtt bevonultak a nagyterembe, Fesztusz parancsára elővezették Pált. 24 Fesztusz ezután így szólt: Agrippa király és ti, férfiak, mind, akik velünk együtt jelen vagytok, látjátok ezt az embert, aki miatt engem ostromolt az egész zsidóság Jeruzsálemben, sőt még itt is, azt kiáltozva, hogy nem szabad tovább élnie. 25 Én azonban azt állapítottam meg, hogy semmi halált érdemlő dolgot nem cselekedett. De mivel a császárhoz fellebbezett, úgy döntöttem, hogy oda küldöm őt. 26 Ámde semmi bizonyosat nem tudok írni róla uramnak, ezért elétek vezettettem, elsősorban is eléd, Agrippa király, hogy kihallgatása után legyen mit írnom róla. 27 Mert értelmetlennek tartom, hogy aki foglyot küld, ne jelentse az ellene emelt vádat is.

Pál Agrippa elé került. Fesztusz kijelentette, hogy semmi bűnt nem talált benne. Így teljesednek be Isten ígéretei: Jézus neve egyre nagyobb körben válik ismertté. Érdekes, hogy a szereplők közül a fogoly Pálnak van a legnagyobb szabadsága, hiszen bilincsei csak a földi lét béklyói. Tudja, hogy lelke Krisztusnak és az ő Szentlelkének köszönhetően szabad. Akármekkora csapdában érezzük is magunkat, Krisztus váltsága megszabadított bennünket. „Mindenre van erőm Krisztusban, aki megerősít engem" (Fil 4,13).

RÉ 422 MRÉ 415

„…a halandó, ez a féreg…” (Jób 25) Jób 25

(6) „…a halandó, ez a féreg…” (Jób 25) JÓ, HA VALAMI RÖVID? Bizonyos tekintetben igen. Vagy tökéletesen örök és jó legyen valami; – vagy jobb, ha rövid, mint ha hosszú. – 1. Rövid, tömör tanítás ez Istenről. Rövid, igaz; – ugyanakkor nem teljes. Isten hatalmas, aki joggal kelt rettegést a gyarló emberben, hiszen az Ő tökéletessége előtt eltaposásra méltó pondró csupán az ember. – 2. Sajnos, látva mindazt, ami a világban történt és történik, azt kell mondani, hogy ilyen az ember, bűnei miatt sokszor rosszabb, mint a pondró. Ezért is jó, hogy élete, ebben az állapotában rövid és véges. Jób mindezt egyébként Bildáddal együtt vallja. De akkor az eltaposás jogos büntetése mindenkinek járna! – 3. Ugyanakkor Isten végső gondolata, népe és gyermekei számára nem az elvetés, hanem a megtartás. Ez a krisztusi evangélium.* Ez nemcsak vigasztalás, hanem mindenre elégséges bizonyosság is, amely túlmutat minden tökéletesen igaz teológián és tanon. Jó, hogy a gyarlóság, akár tanításban, akár gonoszságban, annyiban mindenképpen rövid, hogy véges, bár elhordozása végtelen hosszúnak tűnhet. Ez is a megváltás része. A szenvedésnek van vége (Jelenések 2,10). Az üdvösség örök és mindennél jobb (Filippi 1,23).

___

* – Ez a legrövidebb beszéd Jób könyvében, Bildád harmadik beszéde, amely inkább már csak az eddigiek összefoglalása.

– De jelentheti azt is ez a rövidség, hogy a barátok kifogytak a szóból, már nincs újabb érvük, ezért csak ismétlik önmagukat, a megszokott sablonokat. A sablonok szajkózásai soha nem jók, de a lényeges igazságok ismétlése fontos, a kettő között pedig hatalmas a különbség.

– Az általános forma arra is utal, hogy Jób számára már nincs személyes mondanivalójuk.

– A barátok azt akarják elérni, hogy végre Jób is hallgasson el, és lássa be a barátok tanításának igazát. De az ő igazukat lássa be! Öncélú, saját igazságokat hajszolunk mi itt. Ezért is jobb ebből a kevesebb, a rövidebb, mint a hosszabb és a több.