előző nap
következő nap

„...mindnyájan kimenekültek a szárazföldre” ApCsel 27,27–44

27 Tizennegyedik napja sodródtunk az Adrián, amikor éjféltájban azt gyanították a hajósok, hogy valamilyen szárazföldhöz közelednek. 28 Lebocsátották a mérőónt, és húsz öl mélységet mértek. Amikor pedig kissé továbbmentek, és ismét lebocsátották, tizenöt ölet mértek. 29 De mivel féltek, hogy esetleg sziklás helyre vetődünk, a hajó farából négy horgonyt vetettek ki, alig várva a virradatot. 30 Ekkor azonban a hajósok meg akartak szökni a hajóról. Le akarták ereszteni a mentőcsónakot a tengerre, azzal az ürüggyel, hogy a hajó orrából akarnak horgonyokat kifeszíteni. 31 Pál így szólt a századoshoz és a katonákhoz: Ha ezek nem maradnak a hajón, akkor ti sem menekülhettek meg. 32 A katonák ekkor elvágták a mentőcsónak köteleit, és hagyták, hogy elsodorja az ár. 33 Addig pedig, amíg megvirradt, Pál mindnyájukat arra biztatta, hogy egyenek. Így szólt: Ma a tizennegyedik napja, hogy étlen várakoztok, és semmit sem ettetek. 34 Ezért intelek titeket, hogy egyetek, mert az is megmeneküléseteket szolgálja. Mert közületek senkinek sem esik le egyetlen hajszál sem a fejéről. 35 E szavak után vette a kenyeret, hálát adott Istennek mindnyájuk szeme láttára, megtörte, és enni kezdett. 36 Erre mindnyájan nekibátorodtak, és ők is enni kezdtek. 37 Összesen kétszázhetvenhatan voltunk a hajón. 38 Miután jóllaktak, a gabonát a tengerbe szórva könnyítettek a hajón. 39 Amikor megvirradt, nem tudták, milyen szárazföldhöz értek, de egy öblöt vettek észre, amelynek lapos volt a partja. Elhatározták, hogy ha tudják, erre futtatják rá a hajót. 40 A horgonyokat eloldották, és a tengerben hagyták, egyúttal a kormányrúd tartóköteleit is megeresztették, és az orrvitorlát szélnek feszítve igyekeztek a part felé. 41 Mikor azonban egy földnyelvhez értek, ráfuttatták a hajót, amelynek orra befúródva ott maradt mozdulatlanul, hátsó része pedig a hullámveréstől szakadozni kezdett. 42 A katonáknak az volt a szándékuk, hogy megölik a foglyokat, nehogy valaki kiúszva elmeneküljön. 43 De a százados meg akarta menteni Pált, ezért visszatartotta őket elhatározásuktól, és megparancsolta, hogy akik úszni tudnak, azok ugorjanak először a tengerbe, és meneküljenek a szárazföldre, 44 azután pedig a többiek, ki deszkákon, ki a hajó egyéb darabjain. Így történt, hogy mindnyájan kimenekültek a szárazföldre.



„...mindnyájan kimenekültek a szárazföldre" (44). Senki nem veszett el, csak a hajó. Júliusz százados embersége Pál iránt végül az összes fogoly életét is megmenti a katonák ellenében is. Megkapták az ajándékot: saját életüket. Vajon tudták, hogy kinek köszönhetik? Menekültél már meg életveszélyből? Adj hálát érte Istennek!

RÉ 439 MRÉ 259

„…az Úr félelme a bölcsesség…” (Jób 28,12–28) Jób 28,12–28

(28) „…az Úr félelme a bölcsesség…”(Jób 28,12–28)* A bölcsességirodalom klasszikus üzeneteit Jób szájába adja a szentíró, bizony GÚNYOS, CINIKUS hangvétellel. Olyan szép, pontos, kiszámítható itt minden, ide értve az egész gondolatmenetet is. – 1. Hol a bölcsesség és az értelem, amely mindenre megoldást és választ ad (12). „Az értelem” az élet értelmére és az örök életre kérdez rá; – „a bölcsesség” pedig az itteni döntéseinkre. Mindezek nem találhatók meg az élők földjén (13). Semmiféle gazdagság által nem vásárolható meg a bölcsesség és az értelem (14–19); – de ahogy nincs a mélységben (22), nincs a magasságban sem, vagyis sem szenvedés, sem jólét nem juttat ahhoz (20–22). – 2. Végül hangzik a jól ismert válasz! Minden dolgok bölcsessége és örök értelme annál van, aki ezt teremtette, fenntartja és megváltotta; vagyis a bölcsesség és értelem kezdete az Úr félelme, és a bölcsesség az Isten által megnevezett rossz kerülése (25–28). – 3. Egyedül Isten ad megoldást!? De Jób nyomorúsága pont ez, hogy kínjai között már nem tapasztalja ennek az Istennek segítő, megváltó közelségét (29,5), csak testi-lelki fájdalmat, mindent elemésztő félelmet tapasztal. Ilyenkor mi van?

___

* A bölcsességirodalom klasszikus üzeneteit olvashatjuk itt.

Jób szájába adja mindezt a szentíró, bizony GÚNYOS, CINIKUS hangvétellel.

Olyan szép, pontos, kiszámítható itt minden, ide értve az egész gondolatmenetet is.

– 1. Hol a bölcsesség és az értelem, amely mindenre megoldást és választ ad (12).

„Az értelem” az élet értelmére és az örök életre kérdez rá; – „a bölcsesség” pedig az itteni döntéseinkre.

Mindezek nem találhatók meg az élők földjén (13).

Sem arany, sem ezüst, sem drágakő és kristály által, azaz semmiféle gazdagság által nem vásárolható meg a bölcsesség és az értelem (14–19); – de ahogy nincs a mélységben (22), nincs a magasságban sem; – vagyis sem szenvedés, sem jólét nem juttat ahhoz (20–22).

– 2. Végül, felhangzik a jól ismert válasz!

Minden dolgok bölcsessége és örök értelme annál van, aki ezt teremtette, fenntartja; vagyis a bölcsesség és értelem kezdete az Úr félelme, és a bölcsesség az Isten által megnevezett rossz kerülése (25–28).

– 3. Igen, őszinte hittel valljuk, hogy ez így van.

Ugyanakkor mindez olyan szép, egyszerű, világos és sablonos; – hogy aki felelősen jár, küzd, hisz, szeret, szenved az itteni „való” világban, az ebben a formában „megmosolyogja” ezt az okfejtést.

A hitetlen ember mindenképpen „legyint”; – de az „árnyaltabban” gondolkodó hívő is „pontosabb” válaszra vár ennél.

– 4. Egyedül Isten ad megoldást!?

De Jób nyomorúsága pont ez, hogy kínjai között már nem tapasztalja ennek az Istennek segítő, megváltó közelségét (29,5); – csak testi-lelki fájdalmat, mindent elemésztő félelmet tapasztal.

Ilyenkor mi van?

Ilyen nem történhet?

Ez kárhozatosan nagy baj?

Most Jób rossz fiú, aki joggal büntetést érdemel?