előző nap
következő nap

„...maradt... saját bérelt szállásán, és fogadta mindazokat, akik felkeresték” ApCsel 28,16–31

16 Amikor megérkeztünk Rómába, Pálnak megengedték, hogy külön lakjék az őt őrző katonával. 17 Három nap múlva magához hívatta a zsidók ottani elöljáróit. Amikor ezek összegyűltek, így szólt hozzájuk: Férfiak, testvéreim, bár semmit sem vétkeztem e nép ellen, vagy ősi szokásaik ellen, Jeruzsálemben mégis foglyul adtak engem a rómaiak kezébe. 18 Miután ezek kihallgattak, szabadon akartak bocsátani, mert semmi halállal büntetendő vétek nincs bennem. 19 Mivel azonban ez ellen tiltakoztak a zsidók, kénytelen voltam fellebbezni a császárhoz, de nem azért, mintha népem ellen akarnék vádaskodni. 20 Emiatt kértem, hogy láthassalak titeket, és beszélhessek veletek, hiszen Izráel reménységéért viselem ezt a láncot. 21 Ők pedig ezt mondták: Mi sem levelet nem kaptunk rólad Júdeából, sem a testvérek közül nem jött ide senki, és nem jelentett vagy mondott rólad semmi rosszat. 22 Helyesnek tartjuk tehát, hogy tőled halljuk meg, hogyan gondolkozol. Mert erről az irányzatról tudjuk, hogy mindenfelé ellenzik. 23 Kitűztek tehát számára egy napot, és akkor sokan eljöttek hozzá a szállására. Pál bizonyságot tett előttük az Isten országáról, és reggeltől estig igyekezett őket meggyőzni Jézusról Mózes törvénye és a próféták alapján. 24 Egyesek hittek a beszédének, mások pedig nem hittek. 25 Mivel nem értettek egyet egymással, szétoszlottak, és ekkor Pál ezt az egy igét mondta nekik: Helyesen szólt a Szentlélek Ézsaiás próféta által atyáitokról: 26 „Menj el ehhez a néphez, és mondd meg: Hallván halljatok, de ne értsetek, látván lássatok, de ne ismerjetek! 27 Mert megkövéredett e nép szíve, fülükkel nehezen hallanak, szemüket behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket." 28 Vegyétek tehát tudomásul, hogy a pogányoknak küldetett el Istennek ez az üdvössége! Ők pedig meg is fogják azt hallani.29 Miután ezt mondta, a zsidók maguk között sokat vitatkozva eltávoztak. 30 Ő pedig ott maradt két teljes esztendeig saját bérelt szállásán, és fogadta mindazokat, akik felkeresték. 31 Hirdette az Isten országát, és tanított az Úr Jézus Krisztusról teljes bátorsággal, minden akadályoztatás nélkül.

„...maradt... saját bérelt szállásán, és fogadta mindazokat, akik felkeresték" (30). Lehet, hogy némelyeket Pál hívott, mások pedig maguktól mentek el hozzá. Különös „fogság". Ma talán házi őrizetnek hívnánk. A költségeket azonban nem a „bíróság", hanem a bepanaszolt fél fizette két teljes esztendeig. Pál nem ment a zsinagógába, és nem jutott el más gyülekezési helyre sem. Az evangélium terjedése mégsem állt meg, mert Isten hozzá vezette az embereket.

RÉ 171 MRÉ 354

„Most azonban mosolyognak rajtam…” (Jób 30,1–15) Jób 30,1–15

(1) „Most azonban mosolyognak rajtam…” (Jób 30,1–15) Titkolt, de gyakori emberi magatartás „bukott” embertársunk KÁRÖRVENDŐ KINEVETÉSE. – 1. Persze mi soha nem nevetnénk ki a másikat;– ilyet mi soha nem csinálnánk; nyíltan végképp nem. De egy-egy elszólás mégis jelzi, hogy mit gondolunk a másik baja láttán: „jól megkapta a magáét…”.* – 2. Jób, aki azelőtt a legtekintélyesebb ember volt, aki előtt tisztelettel felálltak, akinek szavát némán hallgatták, most még a legifjabbak (1), sőt a „gonosz idegenek” is kinevetik (2–8),** miközben a barátai is csúfoló kárörvendéssel szemlélik gyötrődéseit. – 3. Nevetséges ez? Jób teljesen egyedül maradt, szerettei meghaltak, felesége nem áll mellette, barátaira nem számíthat, korábbi tisztelői és a vad csőcselék is megveti. Ezek úgy támadnak rá, betegségével, kínjaival együtt, mint a legyőzhetetlen emberáradat (12–15). – 4. Valójában nem nevetséges, hanem rémísztő helyzet ez (15); – de valósággá lehet bármelyikünk életében... Így múlik el a világ dicsősége! Hol a megoldás?

___

* Az ezzel kapcsolatos gondolatokat nem részletezzük. Jób könyve azonban részletezi ezeket.

* *– A 2–8. verseket egyes magyarázók nem ideillő, önálló költeménynek tartják a „gonosz idegenekről” (dr. Muntag Andor).

– De a jelenlegi összefüggésbe is betagolható ez a költemény, hiszen Jób arra hivatkozik, hogy olyanok is kinevetik, akikkel „rendes ember”, azaz az akkori társadalom tagjai szóba sem álltak.

– Ez a leírás, ugyanis a társadalom kivetettjeiről szól, akik a településeken kívül, a pusztákban tengették életüket, rákényszerültek arra, hogy raboljanak, lopjanak, erőszakoskodjanak, miközben ez valójában nem is kényszer, hanem egy idő után a becsületes munka helyett életmódjukká, „kultúrájukká” lett. Ezektől az emberektől a településeken élők féltek vad, durva, szabad életmódjuk miatt.

– Jób arról panaszkodik, hogy őt nyomorúságában még ezek is leköpik (10).