„...tanácsot adok úgy, mint aki az Úr irgalma folytán hitelt érdemel.” 1Kor 7,25–40
A Biblia üzenete egy adott történelmi korban, a megszólított emberek kulturális közegében hangzott el, így jegyezték fel számunkra. A Jézushoz hűséges emberekre váró nagyon közeli megpróbáltatások miatt (28–29) beszél Pál arról az állapotról, melyben „könnyebbnek tűnhet" az Úrhoz való ragaszkodás (35). Vállalta meggyőződését, azonban nem tette azt elvárássá a többiek felé.
RÉ 277 MRÉ 391
„…mekkora az ereje, mily szép az alakja.” (Jób 40,15–41,26) Jób 40,15–41,26
(41,4) „…mekkora az ereje, mily szép az alakja.” (Jób 40,15–41,26) ISTEN BESZÉDE… – 1. Isten beszéde a világmindenség hatalmas, átláthatatlanul csodálatos leírása; – majd az állatvilág titokzatos gazdagságának korabeli listája után két hatalmas, legyőzhetetlen, az ember számára inkább félelmet és undort keltő, pusztító állat leírása következik, a behemóté és a leviátáné. A két állat nevének fordítása nem oldható meg a víziló és a krokodil megfeleltetésével.* – 2. A döbbenetes és elgondolkodtató üzenet ott van, hogy ezeket a hatalmas, legyőzhetetlen, az ember számára akár undorítónak ható és csak pusztítónak elkönyvelt állatot az Isten szépnek tartja, ezeket is szereti és gyönyörködik bennük. Na, ez az, amire mi emberek nehezen tudunk „gombot varrni”: az Úr abban is tud gyönyörködni, ha akar, amit az ember nem talál csodálatra méltónak, sőt pusztítónak ítél. – 3. Tényleg arról van szó, hogy az Úr gondolatai és ítéletei egészen mások, mint a mieink (41,3). Legyünk alázatosabb teológusok és alázatosabb hívők!!! Sokkal több alázatot!
___
* Azt is tudomásul kell vennünk, hogy Jób könyvének szerzője művét nem természettudományi szakkönyvnek szánta, ezért az üzenet szempontjából e két állat beazonosítása nem lényeges.