előző nap
következő nap

„...hogy semmi akadályt ne gördítsünk Krisztus evangéliuma elé” 1Kor 9,1–18

1 Nem vagyok szabad? Nem vagyok apostol? Nem láttam Jézust, a mi Urunkat? Nem az én munkám eredménye vagytok-e ti az Úrban? 2 Ha másoknak nem volnék is apostola, nektek bizony az vagyok, mert apostolságom pecsétje ti vagytok az Úrban. 3 Ez az én védekezésem azokkal szemben, akik engem bírálnak. 4 Vajon nincs-e jogunk arra, hogy együnk és igyunk? 5 Nincs-e jogunk arra, hogy keresztyén feleségünket magunkkal vigyük, mint a többi apostol, meg az Úr testvérei és Kéfás? 6 Vagy csak nekem és Barnabásnak nincs jogunk arra, hogy ne dolgozzunk? 7 Ki katonáskodott valaha is a saját zsoldján? Ki ültet szőlőt úgy, hogy nem eszik a terméséből? Vagy ki az, aki nyájat legeltet, és nem iszik a juhok tejéből? 8 Vajon csak emberi módon mondom-e ezeket, vagy nem ugyanezt mondja-e a törvény is? 9 Mert Mózes törvényében meg van írva: „Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját!" Vajon az ökörről gondoskodik így Isten, 10 vagy teljes egészében értünk mondja ezt? Bizony, értünk íratott meg, hogy aki szánt, azzal a reménységgel szántson, és aki csépel, azzal a reménységgel csépeljen, hogy részesedik a termésből. 11 Ha mi nektek a lelki javakat vetettük, nagy dolog-e az, ha földi javaitokból fogunk aratni? 12 Ha mások részesedhetnek ezekből, miért nem inkább mi? De mi nem éltünk ezzel a joggal, hanem mindent elviselünk, hogy semmi akadályt ne gördítsünk Krisztus evangéliuma elé. 13 Nem tudjátok, hogy akik a templomi szolgálatokat végzik, a templomi eledelből esznek, és akik az oltár körül szolgálnak, az oltárra vitt adományokból részesednek? 14 Így rendelte az Úr is, hogy akik az evangéliumot hirdetik, az evangéliumból éljenek. 15 Én azonban ezek közül egyikkel sem éltem. De nem azért írtam nektek ezeket, hogy velem is így történjék ezután. Mert jobb volna inkább meghalnom, mint hogy valaki dicsekedésemet alaptalanná tegye. 16 Mert ha az evangéliumot hirdetem, azzal nincs mit dicsekednem, mivel kényszer nehezedik rám. Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot! 17 Mert ha önként teszem ezt, jutalmat kapok, ha pedig nem önként, sáfársággal vagyok megbízva. 18 Mi tehát a jutalmam? Az, hogy prédikálásommal ingyenessé teszem Krisztus evangéliumát úgy, hogy nem élek az evangélium hirdetésével járó jogommal.

„...hogy semmi akadályt ne gördítsünk Krisztus evangéliuma elé” (12). Pál apostol nem fogadott el adományokat a korinthusiaktól, bár igehirdető szolgálata segítéseként ezt nyugodtan megtehette volna. Nem akarta, hogy anyagi kérdések miatt az evangélium üzenetét ne fogadják el. Tágan is értelmezhetjük ezt a tanácsot: az életünkben semmi ne hiteltelenítse az evangélium hirdetését. Minden áldozatot megér az evangélium terjesztése!

RÉ 105 MRÉ 105 

„…mert nem beszéltetek rólam, olyan helyesen, mint Jób…” (Jób 42,7–17) Jób 42,7–17

(7) „…mert nem beszéltetek rólam, olyan helyesen, mint Jób…” (Jób 42,7–17) NAGY FELELŐSSÉG ISTEN NEVÉBEN SZÓLNI, Istenről szólni és Isten üzenetét tolmácsolni. – 1. Miközben ugyanis Istenről szólunk, abban mindig ott van az önző és gőgös tévedés lehetősége, amellyel valójában Istenre hivatkozva önmagunkból szólunk és Isten gondolatát, akaratát összekeverjük a sajátunkéval, vagy egy olyan tanrendszerrel, amely az élő Isten személyét soha nem tudja tökéletesen „befogni”. Jób barátai elkövették ezt a hibát (7–9). – 2. Jób azért szólt helyesen Istenről, mert a legnehezebb helyzetében sem adta fel azt a reményét, hogy az Úr nem feledkezett el róla. Jób még a látszólagos, Istennel való perlekedésében is megmaradt ebben a bizonyosságban és az ebből fakadó, Istenre hagyatkozó alázatban. Legvégül Jób ezért tudott bűnbánattal leborulni Istene előtt (2–6). Csak így lehet helyesen szólni az Úrról. – 3. Az Úr pedig a kerettörténet szerint jóra fordította Jób sorsát. Valójában ez a „jóvátétel” Isten népe számára Jézus Krisztus feltámadásával lett valósággá.*

___

* – A Jézus Krisztusban nekünk ajándékozott „jóvátétel” megtapasztalása csak odaát lehet teljessé (10–17).

– Aki Jézus Krisztusról szól, csak az szólhat helyesen Istenről.