előző nap
következő nap

„Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél...” 1Kor 9,24–27

24 Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek. 25 Aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtartóztató: azok azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant. 26 Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél, úgy öklözök, mint aki nem a levegőbe vág, 27 hanem megsanyargatom és engedelmessé teszem a testemet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre.

„Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél..." (26). Milyen nagy áldozatokat tudnak hozni a sportolók céljaik eléréséért! Nekünk nemcsak földi céljaink vannak, hanem Isten örök Országába, az ő színe elé készülünk. Az örök élet hite erőforrás a jelenben, és reménység a jövő felől. Feladatainkban meg kell feszítenünk erőinket. „Fussunk" Isten által elrendelt földi pályánkon, a mennyei célt is mindig szemünk előtt tartva!

RÉ 471 MRÉ 476

„Közel van már az Úr napja…” (Jóel 1,13–20) Jóel 1,13–20

(15) „Közel van már az Úr napja…” (Jóel 1,13–20) MI KÖZELÍT FELÉNK? – 1. Hogyan látjuk ezt?* A kikerülhetetlen halál közelít felénk és a jogos ítélet? A pusztulás ér el bennünket, majd a nagy semmi? Vagy nem is érdemes ezekkel a kérdésekkel foglalkozni, hanem együnk és igyunk? (1Korinthus 15,32) Netalán remélhetünk valami jobbat? – 2. Az Ige szerint nagy próbatételek közelítenek meg minket. – A testi nyomorúsághoz, éhséghez és szomjúsághoz (16–20) járul a lelki: kiveszett az emberekből az öröm, csak bulik és partik vannak, meg „kedélybetegek” (12; 16). – A testi és lelki nyomorúságot tetézi a legnagyobb, a hitbeli nyomorúság. A legyőzött nép templomát lerombolták. Nincs istentisztelet (9). Van miért keseregni (8). Van miért sírniuk a papoknak (13). Van miért sóhajtozni, böjtölni és közben nem kiáltozni, hanem az Úrhoz kiáltani (14). Isten népének élete alapjaiban rendült meg. – 3. Hitben járva még ezekben is az Úr kegyelmes közeledése ragyog fel előttünk. Nagy nyomorúságra vezet az Isten, összetör, üressé tesz, hogy felemelhessen, és Szentlelkével betölthessen bennünket. Lássuk meg ezt: az ítéletben is a kegyelmet! (12; 16)**

___

* Vihart látunk a távolban, vagy reméljük a napsütést, esetleg hagyjuk ezt az egész kérdésfelvetést?

** – 3. Hitben járva még ezekben az ítéletes nyomorúságokban is az Úr kegyelmes közeledése ragyog fel előttünk. Nagy nyomorúságra vezet az Isten: összetör, üressé tesz, hogy felemelhessen, és Szentlelkével betölthessen bennünket. Nem veti el az Úr az Ő népét, de megpróbálja, neveli, ébreszti, érleli, erősíti; – hogy végre Őhozzá forduljunk. – Lássuk meg ezt: az ítéletben is a kegyelmet; – és a nyomorúság idején sem hagy el bennünket az öröm és a bizonyosság (12; 16).