előző nap
következő nap

„De az Úrban nincs asszony férfi nélkül, sem férfi asszony nélkül” 1Kor 11,2–16

2 Dicsérlek titeket, hogy mindig emlékeztek rám, és úgy tartjátok meg a hagyományokat, ahogyan átadtam nektek. 3 De tudnotok kell, hogy minden férfinak Krisztus a feje, az asszony feje a férfi, Krisztus feje pedig Isten. 4 Minden férfi, aki fedett fővel imádkozik vagy prófétál, szégyent hoz a fejére. 5 És minden asszony, aki fedetlen fővel imádkozik vagy prófétál, szintén szégyent hoz a fejére, mert ugyanolyan, mintha megnyírták volna. 6 Mert ha az asszony nem fedi be a fejét, akkor vágassa le a haját, ha pedig szégyen az asszonyra hajának levágása vagy leborotválása, akkor fedje be a fejét! 7 Mert a férfinak nem kell befednie a fejét, mivel ő Isten képmása és dicsősége, az asszony ellenben a férfi dicsősége. 8 Mert nem a férfi van az asszonyból, hanem az asszony a férfiból. 9 Mert nem is a férfi teremtetett az asszonyért, hanem az asszony a férfiért. 10 Ezért tehát kötelessége az asszonynak, hogy a férjétől való függés jelét viselje a fején az angyalok miatt. 11 De az Úrban nincs asszony férfi nélkül, sem férfi asszony nélkül. 12 Mert ahogyan az asszony a férfiból van, úgy a férfi is az asszony által van, mindez pedig Istentől van. 13 Ítéljétek meg magatokban: illik-e az asszonynak fedetlen fővel imádkozni Istenhez? 14 Nem arra tanít-e titeket maga a természet is, hogy szégyen az a férfinak, ha hosszú hajat visel? 15 Ha viszont az asszony visel hosszú hajat, ékessége az, mert neki fátyolként adatott a haj. 16 Ha pedig valaki ebben a dologban vitatkozni akar: nekünk nincsen más szokásunk, sem Isten gyülekezeteinek.

„De az Úrban nincs asszony férfi nélkül, sem férfi asszony nélkül" (11). Isten teremtési rendje szerint a férj és a feleség Isten ajándékaként kapja a másikat: kiegészítik egymást, szükségük van egymásra. Az egymás iránti szeretetükkel arról tesznek bizonyságot, hogy életük legfőbb Ura Isten, akinek a szeretetéből élnek. Családunkban – és tágabb „családunkban": a gyülekezetben is – Krisztus legyen a „fej" (3).

RÉ 237 MRÉ 283

„…kitöltöm majd lelkemet…” (Jóel 3) Jóel 3

(1) „…kitöltöm majd lelkemet…” (Jóel 3) FELTŰNT, HOGY AZ ÚJONNAN ÉPÍTETT HÁZAK MIND EGYFORMA STÍLUSÚAK. – 1. Megtudtam, hogy a szakmát uraló tervezők csak ezt a fajtát engedik érvényesülni a mai építészetben, az egyetemi oktatás beadandó tervei között ugyanúgy, mint a gyakorlatban. Ezek a házak egyformák; jéghidegen profi energiatakarékos, lapostetős kocka betonbunkerek; tökéletesek és „lelketlenek”. Én nem vagyok építész, de ezt minden lelkiismeretfurdalás nélkül kimondom. – 2. Olyanok ezek a házak, mint amilyenek mi vagyunk, mindannyian: profi módon „kocka”, kőkemény, jól megtérülő, lelketlen haszonlesők, a jólét és szabadság egyforma bunkereiben elrejtőzve. Igazából ezeken az épületeken csak az segítene, ha felrobbantva, az építőanyagából valami teljesen újat, egyedit, életeset lehetne építeni (3–4). – 3. Isten Lelke „felrobbantja” a régit, és felépíti, megeleveníti, kitölti, egyben tartja az újat. Kortól, nemtől, társadalmi osztálytól, kultúrától függetlenül mindenkit megújít az Úr Lelke (1–2); – azokat, akiket elhívott az Isten, mert ezek segítségül hívják az Úr Jézus Krisztus nevét (5).