előző nap
következő nap

„...az igaz örökké tartó alapon áll” Péld 10,17–32

17 Az élet ösvényén jár, aki megfogadja az intést, de tévelyegni fog, aki megveti a dorgálást. 18 Gyűlöletet rejteget a hazug ajak, és rágalmakat terjeszt az ostoba. 19 A sok beszédnél elkerülhetetlen a tévedés, de az eszes ember vigyáz a beszédre. 20 Színezüst az igaz ember nyelve, a bűnösöknek a szíve is keveset ér. 21 Az igaznak az ajka sokakat vezet, a bolondok pedig meghalnak esztelenségük miatt. 22 Az Úr áldása gazdagít meg, a gyarapodást nem lehet erőltetni. 23 Az ostobának a galádságban telik öröme, az értelmes embernek pedig a bölcsességben. 24 Utoléri a bűnöst az, amitől retteg, az igazak kívánsága pedig teljesül. 25 Ha ráfúj a forgószél a bűnösre, nincs többé, de az igaz örökké tartó alapon áll. 26 Amilyen az ecet a fognak és a füst a szemnek, olyan a rest a megbízóinak. 27 Az Úr félelme gyarapítja a napokat, de a bűnösök esztendei megrövidülnek. 28 Az igazak várakozása örömre fordul, de a bűnösök reménysége semmivé lesz. 29 Az Úrnak útja a feddhetetlennek erősség, de a gonosztevőknek romlás. 30 Az igaz soha meg nem inog, de a bűnösök nem maradnak meg a földön. 31 Az igaz ember szája bölcsességet áraszt, az álnok nyelvet azonban kivágják. 32 Az igaz ember ajka kedvesen tud szólni, a bűnösök szája pedig csak álnokul.

„...az igaz örökké tartó alapon áll" (25). Ha a megszokott, nyugodt élethelyzetektől eltérő idők jönnek, és az életértékeket meghatározó alapok hiányoznak, akkor nincs mihez igazodni. Jézus is erre tanít (Mt 7,24–27). Berzsenyi szavai is ezt erősítik: „...minden ország támasza, talpköve / A tiszta erkölcs, melly ha megvész: / Róma ledűl, s rabigába / görbed." Legyen Krisztus mindent meghatározó alap: „...más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, aki Jézus Krisztus" (1Kor 3,11).

RÉ 450 MRÉ 356

„Mert az én testem igazi étel, és az én vérem igazi ital.” (János 6,52–59) János 6,52–59

(55) „Mert az én testem igazi étel, és az én vérem igazi ital.” (János 6,52–59) VOLTÁL MÁR IGAZÁN ÉHES? – 1. Nem arra az éhségre gondolok,amit azért vállalunk, hogy az egészségünk, vagy a megjelenésünk érdekében csökkenjen a testsúlyunk.* – 2. De össze sem hasonlítható ez az önkéntes elhatározásból fakadó folyamatos „diéta” azzal a éhségérzettel, amikor azért éhezünk, mert ténylegesen nincs mit enni.Ekkor „bepánikol” a test, és velőig hatolóan elkezd szenvedni, védekezni, miközben számos testi folyamat indul meg a „hústestünkben”.** Egy ilyen konkrét testi megpróbáltatás során eltörpülnek a „jóléti társadalmak” mai kérdései az egyén kiteljesedéséről, szabadságáról, boldogságáról, életének értelméről, mert egy idő után csak enni és inni akarnánk…*** – 3. Jézus Krisztus pont ezt a tapasztalatot használja fel „képként” az Ő személyének, küldetésének megértetésére:Ővele kapcsolatban lenni olyan, mint ilyen éhesen „Őt enni és inni”. Az ember számára egyetlen esély csak az, hogy Ővele úgy „egyesülni”, mint ahogy az ételt és az italt magáévá teszi az éhező–szomjazó szenvedő. Persze ez az Ige, több mint kép és hasonlat, maga az egyetlen üdvösséges megoldás és megváltás, testnek és léleknek egyaránt, még akkor is, ha közben itt valami oknál fogva mégis éhen haltunk.****

___

* Ez a „diétázós” próbatétel sem kellemes érzés, mert a hatékony fogyókúra lassú és hosszú „böjtöt” igényel, és ez megviseli a testet és az idegrendszert.

** Persze mindig az egész ember szenved, ennek a testi gyötrelemnek is számos lelki vonatkozása van, még inkább idegi, egy sereg testi reakcióval.

*** A testi éhezés és szomjazás egy bizonyos pontján bármit „széttépne” a nélkülöző, csak hogy ehessen és ihasson. Ettől kezdve nincs lelkizés. Hála Istennek, nekünk fogalmunk sincs erről a tapasztalatról.

**** Tegyük hozzá mindehhez: az Úr tudja, hogy mikor engedi el övéit ebből a világból, mikor engedi őket belehalni valamibe (nem meghalni, hanem belehalni valamibe, azaz innen elmenni). Ő tudja, mennyit bírunk, és mikortól nincs értelme életünknek ebben a világban időzni; – vagy azért, mert nem hagy tovább szenvedni; – vagy azért, mert amúgyis elvégeztük a feladatunkat; – vagy éppen azért, mert közben annyit változott körülöttünk a világ, hogy mi már abban nem találnánk a helyünket; illetve annyira megromlott a világ, hogy abban már nem is jó élni, és a nagy ítélet elől hazahív.