előző nap
következő nap

„Tövisek és kelepcék vannak a görbe úton: aki vigyáz magára, messze elkerüli azokat.” Péld 22,1–16

1 Többet ér a jó hírnév a nagy gazdagságnál, a jóindulat jobb az ezüstnél és az aranynál. 2 Találkozik a gazdag a szegénnyel: mindkettőt az Úr alkotta. 3 Ha az okos látja a veszedelmet, elrejtőzik, az együgyűek pedig belekeverednek, és megjárják. 4 Az alázatnak és az Úr félelmének jutalma gazdagság, dicsőség és élet. 5 Tövisek és kelepcék vannak a görbe úton: aki vigyáz magára, messze elkerüli azokat. 6 Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól. 7 A gazdag uralkodik a szegényeken, és az adós szolgája a kölcsönadónak. 8 Aki álnokságot vet, bajt arat, és véget ér dühödt hatalmaskodása. 9 A jóságos tekintetű ember áldott lesz, mert ad kenyeréből a nincstelennek. 10 Űzd el a csúfolódót, és távozik vele a perpatvar, megszűnik a vita és a gyalázkodás. 11 Aki szereti a szív tisztaságát, és jóindulattal beszél, annak barátja a király. 12 Az Úr szeme ügyel az ismeretre, a hűtlenek beszédét meghiúsítja. 13 Ezt mondja a rest: Oroszlán van odakinn, megöl engem a szabadban. 14 Mély verem az idegen nő szája, beleesik, akire haragszik az Úr. 15 A gyermek szívéhez hozzátartozik az ostobaság, de a fenyítő bot kiűzi belőle. 16 Aki elnyomja a nincstelent, hogy maga gyarapodjék, és a gazdagnak ad, egyszer majd ínségre jut.

A hívő élethez elengedhetetlenül hozzátartozik a tisztességes, emberséges élet: „...hitetekben mutassátok meg az igaz emberséget..." (2Pt 1,5). Többet ér a jó hírnév és a jóindulat a vagyonnál (1). Szeressük a szív tisztaságát, és kerüljük a görbe utakat, az álnokságot (5). Mert életünk alapja nem a magunk ügyessége, hanem az Úr hűsége. Ugye ezt tanulja tőlünk a fiatalabb nemzedék is?

RÉ 167 MRÉ 412

„Lázár, jöjj ki!” (János 11,33–44) János 11,33–44

(43) „Lázár, jöjj ki!” (János 11,33–44) MIT TESZ JÉZUS? – 1. Jézus nem érzéketlen mások fájdalmát látva. Jézust megindítja a gyászoló család fájdalma. Jézus, ebben az együttérzésben hasonló módon nyilvánul meg, mint mi: háborog és sír, az ember tehetetlensége a halállal szemben egyszerre haragra és megadásra, háborgásra és sírásra késztet. Soha ne legyek érzéketlen a körülöttem élők fájdalmát látva, legalább érezzem át helyzetüket, dühük és könnyeik okát (33–35). – 2. Jézus azonban nem ragad le itt, hanem teszi azt, amit még mi is tehetünk: imádkozik, hittel imádkozik, előre hálát ad, az emberileg lehetetlen helyzet valódi megoldásáért, ott, ahol már három napja rombol a halál (41–42). – 3. Jézus ennél is többet tesz, hatalommal szól, minden számonkérő gúnyolódás, és a reménytelen helyzet ellenére is (37). Ez már csak az Ő kiváltsága, aki Isten Fiaként szavával kihív a halálból (43). Ha azonban mi is az Ő szavának életet ajándékozó hatalma alá kerülünk, szavainkat, életünket felhasználja az Úr az örök élet, az üdvösség szolgálatában.