előző nap
következő nap

„Ezt mondd: Így szól az én Uram, az Úr: Jó vége lesz ennek?” Ez 17,1–10

1 Így szólt hozzám az Úr igéje: 2 Emberfia! Adj elő egy jelképes történetet, mondj el egy példázatot Izráel házának, 3 és mondd: Így szól az én Uram, az Úr: A nagy saskeselyű, a nagy szárnyú és hosszú tollú, amelynek sűrű tollazat a tarka ruhája, eljött a Libánonra, és lecsípte a cédrusfa hegyét. 4 Legfelső hajtását letépte, kalmárok földjére vitte, kereskedők városába tette le. 5 Majd vett egy magot az országból, termékeny mezőn elültette, sok víz mellé vitte, fűzfák mellé tette. 6 Kihajtott, és terebélyes, ám alacsony szőlőtőke lett belőle, amely leveleit feléje fordítja, gyökerei is őalatta vannak. Ilyen tőke lett belőle; vesszőket hajtott, és indákat eresztett. 7 De volt egy másik nagy saskeselyű, nagy szárnyú és sok tollú, és az a tőke őfelé eresztette gyökereit, és felé hajtotta leveleit, hogy az táplálja őt, ne a talaj, amelybe ültették. 8 Pedig jó mezőn, sok víz mellé ültették, hogy vesszőket hajtson, gyümölcsöt hozzon, és pompás szőlőtőke legyen. 9 Ezt mondd: Így szól az én Uram, az Úr: Jó vége lesz ennek? Nem fogják kiszaggatni gyökereit, és letépni gyümölcseit, úgyhogy elszárad, minden friss hajtása elszárad? Nem kell hozzá nagy hatalom és sok nép, hogy gyökerestül kiszakítsák. 10 Elültették ugyan, de jó vége lesz-e? Épp csak megérinti a keleti szél, elszárad máris egészen, elszárad azon a talajon, amelyből kihajtott.

Isten népe két nagyhatalom kereszttüzébe kerül. Az országrész vezetőit családjaikkal együtt fogságra viszik, az otthoniak élete egy ideig nyugalmasnak mondható. Ebben a megcsonkított állapotban a bűnbánat és jóvátétel helyett a helyettes király maradék népével a másik hódító hatalommal szövetkezik. Elmaradt a kegyelmes Istennel való találkozás, és nincs kiút. Sőt istentelen erőket mozgósítanak. Ezek után már semmi nem tartja vissza az ítélet keleti szelét.

RÉ 102 MRÉ 102

„…életetek legyen az Ő nevében.” (János 20,30–31) János 20,30–31

(31) „…életetek legyen az Ő nevében.” (János 20,30–31) Az élő hit Jézus Krisztusba vetett, Szentíráson alapuló, ÉLETET AJÁNDÉKOZÓ HIT. – 1. Őnélküle, azaz Jézus Krisztus nélkül mi marad nekünk?Adathat-e megoldás azokra a problémákra, amelyek előtt mindannyian tehetetlenül állunk; lehetséges-e válasz, értelem, céltalálás; lehetséges-e megtisztulás és újrakezdés; lehetséges-e élet a halál erői ellenében, lehetséges-e az élő Istennel való találkozás. Jézus Krisztus nélkül csak kétségbeesett kiáltás az életünk. Így kiáltott fel Zelk Zoltán az emberi nyomorúságról: „Szél fútta levél a világ, de hol az ág, de ki az ág?”.* – 2. Isten hatalmas kegyelme, hogy Jézus Krisztusban, életet (új és örök életet) ajándékoz nekünk. Ahogy egyik Testvérem fogalmazta meg ezt, megtérése után: „…azóta látok, azóta hallok, azóta élek!” – 3. Alapigénk felszólít: „Mindezek azért írattak meg, hogy higgyétek…”! Higgyétek! – Ebben a felszólításban ott rejlik a titok, miszerint az élő hit mindenestől Isten ajándéka. – Ebben a felszólításban ott lapul a kérdés: Hisszük-e? ** – Ebben a felszólításban a kegyelmi lehetőség is ott kínálkozik: Hihetitek! „Én Uram, és én Istenem!” (29)

___

* Németh László hasonlóképpen kiáltott fel, amikor az Iszony c. regényében „világpiszoknak” nevezte a bűnt, azt a sok mocskot, hitegetést, gőgöt, önzést, erkölcstelenséget, ami ebben a világban van, és amitől tényleg csak iszonyodni lehet.

Goethe a Wertherben a szeretetlenség kínjáról kiáltott: „Hatalmas fájdalom, hogy mi emberek, olyan kevesek tudunk lenni egymás számára”.

** Jézus határozottan megkérdezte a tanítványokat, hogy: „Ti kinek mondatok engem”?

Nem lehet elmenekülni a kérdés elől, mert Isten életünk egy pontján szembeállít mindannyiunkat ezzel a kérdéssel, hogy van-e hitünk, milyen a mi hitünk, és kicsoda számunkra Jézus Krisztus.