előző nap
következő nap

„Intő jel leszel számukra...” Ez 24,15–27

15 Így szólt hozzám az Úr igéje: 16 Emberfia! Én most hirtelen halállal elveszem tőled azt, aki neked kedves, de te ne gyászold, ne sirasd, könnyedet se hullasd! 17 Csak halkan sóhajtozz, ne gyászold úgy, ahogy a halottakat szokták! Tedd föl a fejdíszedet, és kösd a lábadra sarudat, ne takard el a bajuszodat, és ne edd a gyászolók kenyerét! 18 Elmondtam ezt reggel a népnek; estére meghalt a feleségem. Másnap reggel a kapott parancs szerint cselekedtem. 19 Ekkor a nép ezt mondta nekem: Magyarázd meg nekünk, hogy mit jelent számunkra az, amit előttünk csinálsz! 20 Ezt feleltem nekik: Így szólt hozzám az Úr igéje: 21 Mondd meg Izráel házának: Így szól az én Uram, az Úr: Én most meggyalázom szentélyemet, erősségeteket, melyre büszkék vagytok, amely nektek kedves, amely után vágyódtok; fiaitok és leányaitok pedig, akiket ott hagytatok, fegyvertől esnek el. 22 Azt fogjátok csinálni, amit én csináltam: nem takarjátok el bajuszotokat, és nem eszitek a gyászolók kenyerét. 23 Fejdísz lesz a fejeteken, saru a lábatokon; nem fogtok gyászolni, sem sírni, hanem elsorvadtok bűneitek miatt, és csak sóhajtoztok egymás között. 24 Ezékiel pedig intő jel lesz a számotokra: amit ő csinált, ugyanazt csináljátok majd ti is. Amikor ez bekövetkezik, akkor megtudjátok, hogy én, az Úr vagyok az Úr! 25 Hozzád pedig, emberfia, azon a napon, amelyen elveszem tőlük erősségüket, ékességüket, amelynek örülnek, amely kedves nekik, és amely után vágyódnak, meg a fiaikat és leányaikat, 26 azon a napon egy menekült jön hozzád, hogy hírt hozzon neked. 27 Azon a napon megnyílik majd a szád, beszélni fogsz a menekülttel, és többé nem kell hallgatnod. Intő jel leszel számukra, és majd megtudják, hogy én vagyok az Úr!

„Intő jel leszel számukra..." (27). Jaj, de keserves Isten ítélete hírnökének, hiteles tanúnak lenni. Felebarátaink elé tárni istentelen, embertelen, hitvány, bűnös, nyomorult életüket. Hangsúlyozva, hogy amíg meg nem tértem Jézus Krisztushoz, én sem voltam különb egy fikarcnyival sem náluk. Aki nem hagyja el istentelen útját, annak vállalnia kell bűnei büntetésének teljes súlyát. Itt, a földön, és az örökkévalóságban is. Isten Fia viszont azért jött el, hogy aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

RÉ 137 MRÉ 137

„Nem jó szándékkal buzgólkodnak értetek…” (Galata 4,12–20) Galata 4,12–20

(17) „Nem jó szándékkal buzgólkodnak értetek…” (Galata 4,12–20)* VALAMI MEGVÁLTOZOTT? – 1. Milyen áldott, krisztusi, „lelkesítő”, építő volt az a kapcsolat, ami az apostol és a galáciai gyülekezetek között kialakult. A Galaták megszerették Krisztust, és úgy szerették, tisztelték annak követét, Pált, mint Isten angyalát (13–14). – 2. Aztán jöttek a bajkeverők, akik hitbeli, teológiai, kegyes érveket hangoztatva, de valójában irigység, emberi indulat, önzés, harag miatt elbizonytalanítottak némelyeket a gyülekezeti tagok között, az apostol hitelességét illetően. Valójában a háta mögött bántották őt, mégpedig nem jó szándékkal (17). Ettől kezdve minden megváltozott. Ezért kérdezi az apostol: Hova tűnt az egykori, krisztusi, hittel és reménységgel teli „boldogságunk” (15–18). – 3. Sok ilyen tragédiát láttam már, lelkész és gyülekezet viszonyában is. – 4. Az Úr kegyelme azonban nem mond le rólunk, és a hitben járó apostol sem sértődött meg, nem adta fel, nem fáradt meg (12). Az Úr továbbra is küzd értünk, fájdalommal szül bennünket újjá, hogy megelőlegezett kegyelme végre láthatóvá legyen rajtunk (19–20).

___

* VALAMI MEGVÁLTOZOTT?

– 1. Milyen áldott, krisztusi, „lelkesítő”, építő volt az a kapcsolat, ami az apostol és a galáciai gyülekezetek között kialakult.

Pál, betegsége miatt időzött közöttük, közben az evangéliumot hirdetve, több gyülekezet is megszülethetett ebben a tartományban.

Ezek olyan szeretettel vették körül az apostolt, hogy még a szemüket is kivájták volna, csakhogy segíthessenek rajta.

Talán valami kínzó szembetegségben szenvedhetett az apostol?

A Galaták megszerették Krisztust, és úgy szerették, tisztelték annak követét, Pált, mint Isten angyalát (13–14).

– 2. Aztán jöttek a bajkeverők, akik hitbeli, teológiai, kegyes érveket hangoztatva, de valójában irigység, emberi indulat, önzés, harag miatt elbizonytalanítottak némelyeket a gyülekezeti tagok között, az apostol hitelességét illetően.

Valójában a háta mögött bántották őt, mégpedig nem jó szándékkal (17).

Ettől kezdve minden megváltozott.

Ezért kérdezi az apostol: Hova tűnt az egykori, krisztusi, hittel és reménységgel teli „boldogságunk”? (15–18)

– 3. Sok ilyen tragédiát láttam már, házasságokban, családokban, munkahelyeken, barátságokban, gyülekezetekben, lelkész és gyülekezet viszonyában.

Valami megváltozott.

Először megfagy a levegő, elfogy a lelkesedés, már tényleg megbénul a szolgálat, és akár jogos is a kritika.

Közben a háttérben dolgoznak az egyéb „testvéri” vélemények, „sztár” okoskodók, unatkozó „élvezkedők”.

Rosszabb esetben a testvéri szeretet gyűlöletté és „gyilkos” indulattá torzul.

Ne szóljanak rám, hogy túlzok; – sok mindent láttam már az egyházban.

– 4. Az Úr kegyelme azonban nem mond le rólunk; – és a hitben járó apostol sem sértődött meg, nem adta fel, nem fáradt meg (12).

Az Úr továbbra is küzd értünk, fájdalommal szül bennünket újjá, hogy megelőlegezett kegyelme végre láthatóvá legyen rajtunk.

Fájjon, de változzunk végre, tényleg (19–20).