előző nap
következő nap

„Ezt mondd Ammón népének: Halljátok az én Uramnak, az Úrnak igéjét!” Ez 25

1 Így szólt hozzám az Úr igéje: 2 Emberfia! Fordulj Ammón népe felé, és prófétálj ellene! 3 Ezt mondd Ammón népének: Halljátok az én Uramnak, az Úrnak igéjét! Így szól az én Uram, az Úr: Mivel hahotáztál, amikor szentélyemet meggyalázták, amikor Izráel földje elpusztult, és amikor Júda háza fogságba került, 4 azért én a keleten lakók birtokába adlak. Tábort vernek országodban, ott építik fel hajlékukat; ők eszik meg gyümölcsödet, és tejedet ők fogják meginni. 5 Rabbá városát tevék legelőjévé teszem, Ammón földjét pedig juhok delelőhelyévé. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr! 6 Bizony, ezt mondja az én Uram, az Úr: Mivel tapsoltál kezeddel, dobogtál lábaddal, és megvetéssel, szívből örültél Izráel földjének a sorsán, 7 azért én kinyújtom a kezemet ellened, odavetlek zsákmányul a népeknek, kiirtalak a nemzetek közül, és kipusztítalak az országok közül. Megsemmisítelek, és majd akkor megtudod, hogy én vagyok az Úr. 8 Így szól az én Uram, az Úr: Móáb és Széír azt mondja, hogy Júda háza is csak olyan, mint a többi nép. 9 Azért én most utat nyitok Móáb hegyoldalán a városok felé, végvárai felé, az ország díszei: Bét-Hajjesímót, Baal-Meón és Kirjátajim felé. 10 Ammón népe felé is utat nyitok a keleten lakók előtt, és birtokukba adom. Nem is emlékeznek többé Ammónra a népek körében. 11 Móáb fölött is ítéletet tartok; akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr! 12 Így szól az én Uram, az Úr: Edóm kegyetlen bosszút állt Júda házán, és nagy bűnt követett el azzal, hogy bosszút állt rajta. 13 Ezért így szól az én Uram, az Úr: Kinyújtom a kezemet Edóm ellen, és kiirtok belőle embert és állatot. Romhalmazzá teszem, Témántól Dedánig fegyvertől esnek el. 14 Népem, Izráel által állok bosszút Edómon, és ők lángoló haragom szerint bánnak el Edómmal. Akkor majd megtudják, hogy milyen az, ha én bosszút állok! – így szól az én Uram, az Úr. 15 Ezt mondja az én Uram, az Úr: A filiszteusok bosszúból cselekedtek, és kegyetlen bosszút álltak, fennhéjázó lélekkel, örökös ellenségként pusztítva. 16 Ezért ezt mondja az én Uram, az Úr: Én kinyújtom kezemet a filiszteusok ellen, kiirtom a krétaiakat, és elpusztítom a tengerparton lakók maradékát. 17 Kegyetlenül bosszút állok rajtuk, megfenyítem őket haragomban. Majd megtudják, hogy én vagyok az Úr, amikor bosszút állok rajtuk!

„Ezt mondd Ammón népének: Halljátok az én Uramnak, az Úrnak igéjét!" (3). A prófétának kell közölnie Isten üzenetét Izráel ellenségeivel is. Nekik is meg kell tudniuk, hogy Isten az Úr. Uraknak Ura és a királyok Királya. Alázzák meg magukat, és térjenek meg gőgös elbizakodottságukból. Így ismerik fel, hogy Isten az Úr. Ma még bűnbánattal elfogadhatja Isten minden ellensége a megbocsátást. Aki ezt nem teszi, majd pusztító ítéletében ismeri fel az uraknak Urát.

RÉ 192 MRÉ 330

„Ujjongj, te meddő…” (Galata 4,21–31) (Galata 4,21–31)

(27) „Ujjongj, te meddő…” (Galata 4,21–31) ŐBENNE! – 1. Állítsuk egymás mellé az ellentéteket: Hágár és Sára, Izmáel és Izsák, rabszolga és szabad (22), test szerinti és az ígéret szerinti (23; 28–31), régi és új (24–26), törvény és evangélium (21), mennyei és földi (26). – 2. Pál kiemeli ugyan ezeket az ellentéteket, de nem állítja egymással szembe őket, mert vallja, hogy a két állapot, a két „szövetség” összetartozik, mindegyikben ott van Isten cselekvése, és mindkettő Jézus Krisztusban teljesedett be. Pál a két szövetséget egy egységben szemléli, és Jézus Krisztus fundamentumán magyarázza, a „hit szabálya” szerint (Róma 12,6). Ez Kálvin írásmagyarázati elve is, ez a református „hagyomány” (Ravasz László). – 3. Jézus Krisztusban „magyarázható” a teljes Írás, az egész emberi élet, minden történés; – sőt, nemcsak Őbenne érthető meg minden, hanem csakis Őbenne hordozható el az is, ami az adott pillanatban éppen nem érthető, ami keserves, kínos, halálos; – mert Őbenne a meddő ujjong, örvend, vajúdik és szül (Ézsaiás 54,1); – mert Őbenne beteljesedtek az ígéretek; – mert Őbenne az elhagyatott végezetül nem marad egyedül; – mert Őbenne a lehetetlen lehetségessé lesz (Márk 10,27; Lukács 1,37); – Őbenne, aki feltámadott a halálból.