előző nap következő nap

„Ezzel megszegtétek szövetségemet,...” Ez 44

1 Azután visszavitt engem a szentély keletre néző külső kapujához, de az zárva volt. 2 Akkor ezt mondta nekem az Úr: Ez a kapu zárva marad. Nem nyithatják ki, és nem mehet be rajta senki, mert az Úr, Izráel Istene ment be rajta; ezért marad zárva. 3 Csak a fejedelem tartózkodhat ott, és étkezhet az Úr színe előtt, mivel fejedelem ő. A kapu csarnoka felől menjen be, és arra is jöjjön ki. 4 Azután bevitt engem az északi kapun a templom elé, és láttam, hogy az Úr dicsősége betöltötte az Úr házát. Ekkor arcra borultam. 5 Az Úr ezt mondta nekem: Emberfia! Jól figyeld meg: nyisd ki jól a szemedet, és hallgasd meg mindazt figyelmesen, amit elmondok neked az Úr házára vonatkozó rendelkezésekről és törvényekről! Jól figyelj arra, hogy kik mehetnek be a templomba, és kiket kell eltávolítani a szentélyből! 6 Mondd meg Izráelnek, ennek az engedetlen népnek: Így szól az én Uram, az Úr: Elég volt már mindenféle utálatos dolgotokból, Izráel háza! 7 Hiszen idegeneket, körülmetéletlen szívű és testű embereket engedtetek bejönni; jelenlétük szentélyemben meggyalázta házamat, amikor kenyeret, kövérjét és vért hoztatok nekem áldozatul. Ezzel megszegtétek szövetségemet, tetézve utálatos dolgaitokat. 8 Nem ti végeztétek a tennivalókat a szent dolgok körül, hanem rájuk bíztátok, hogy azok végezzék a tennivalókat helyettetek az én szentélyemben. 9 Ezt mondta az én Uram, az Úr: Az idegenek, az Izráel fiai között élő körülmetéletlen szívű és testű idegenek nem mehetnek be a szentélyembe. 10 Azok a léviták pedig, akik eltávolodtak tőlem, amikor tévelygett Izráel – tévelygett, mert a bálványokat követte –, bűnhődjenek bűnükért, 11 és ilyen szolgálatot teljesítsenek a szentélyemben: őrködjenek a templom kapuinál, és szolgáljanak a templomnál! Ők vágják le a nép égőáldozatát és véresáldozatát, és álljanak szolgálatukra! 12 Mivel bálványaik előtt szolgálták őket, és ezzel bűnbe vitték Izráel házát, azért felemelt kézzel tettem esküt arra – így szól az én Uram, az Úr –, hogy bűnhődni fognak bűnükért. 13 Nem járulhatnak elém, hogy mint papok szolgáljanak nekem, és nem nyúlhatnak a nekem szentelt dolgokhoz, sem az igen szent áldozatokhoz. Szégyenkezve kell viselniük utálatos tetteik következményét. 14 Arra rendelem őket, hogy a templom körül végezzék a tennivalókat, mindenféle szolgálatot és mindazt, amit el kell ott végezni. 15 De a Cádók leszármazottai közül való lévita papok, akik szentélyemben végezték tennivalójukat, amikor Izráel fiai tévelyegtek, ők elém járulhatnak, hogy szolgáljanak engem. Ők állhatnak színem elé, hogy kövérjét és vért mutassanak be nekem áldozatul – így szól az én Uram, az Úr. 16 Ők mehetnek be a szentélyembe, és ők járulhatnak asztalomhoz, hogy engem szolgáljanak; ők végezhetik előttem a tennivalókat! 17 Ha bemennek a belső udvar kapuihoz, vászonruhába öltözzenek! Ne viseljenek gyapjúruhát, amikor szolgálatukat végzik a belső udvar kapuinál és a templomban. 18 Vászonsüveget viseljenek a fejükön, és vászonnadrágot a derekukon. Ne öltözzenek úgy föl, hogy megizzadjanak! 19 Ha pedig kijönnek a külső udvarba a kint levő néphez, vessék le azt a ruhájukat, amelyben a szolgálatot végezték, és tegyék le azt a szent kamrákban! Öltözzenek másik ruhába, hogy a szent ruhájukkal meg ne érintsék a népet! 20 Fejüket ne borotválják kopaszra, de hosszú hajat se növesszenek, hanem egyenletesen nyírassák a hajukat! 21 A papok nem ihatnak bort, amikor a belső udvarba mennek. 22 Özvegy vagy elbocsátott asszonyt nem vehetnek feleségül, csak Izráelből származó hajadont; papnak az özvegyét azonban elvehetik. 23 Oktassák a népemet, hogy különbséget tudjon tenni a szent és a közönséges között, és tanítsák meg őt a tisztátalan és tiszta megkülönböztetésére! 24 Peres ügyekben ők álljanak elő ítélkezni: az én törvényeim alapján ítélkezzenek! Ünnepeimre vonatkozó minden törvényemet és rendelkezésemet tartsák meg, és szombatjaimat szenteljék meg! 25 Halotthoz nem mehet, nehogy tisztátalanná váljék. Csak apjáért, anyjáért, fiáért, leányáért, testvéréért vagy nővéréért – ha az még nem volt férjnél – vállalhatja a tisztátalanságot. 26 Megtisztulása után számoljanak hét napot! 27 És amikor újra bemegy a szent helyre, a belső udvarba, hogy szolgálatot végezzen a szentélyben, mutasson be vétekáldozatot – így szól az én Uram, az Úr. 28 Lesz nekik örökségük: én leszek az örökségük! Ezért ne adjatok nekik birtokot Izráelben: én leszek az ő birtokuk! 29 Az ételáldozatból, a vétekáldozatból és a jóvátételi áldozatból fognak élni, és övék lesz mindaz, amit Izráelben esküvel szentelnek az Úrnak. 30 Minden első termésnek és minden felajánlásnak a legjava, bármiből ajánljátok fel, a papoké lesz. A tésztátokból készült első lepényt is adjátok a papnak, hogy áldás nyugodjék házatokon! 31 Semmiféle döglött vagy széttépett állatot, legyen az madár vagy egyéb állat, nem ehetnek a papok.

Isten távozásának oka világos: akik a szent dolgok körül tevékenykedtek, körülmetéletlen szívű és testű emberek voltak (7–8). Nem a prozelitákkal volt probléma, hanem azokkal, akikben semmi vágy nem volt arra nézve, hogy a „szolgálatukat" Isten kijelentéséhez igazítsák. Isten népének az egyik legnagyobb kísértése, hogy elhomályosodik a határ a kint és a bent között. Az egyik legnagyobb kihívása pedig, hogy életének irányát az őt körülvevő társadalom elvárásaihoz, érdekeihez és megrendeléseihez igazítsa. Vajon akik a gyülekezeteinkben, a közegyházban döntéseket hoznak, mernek-e, akarnak-e, tudnak-e szembemenni ezzel az árral?

RÉ 323 MRÉ 192

„…a nyelv is tűz, a gonoszság egész világa.” (Jakab 3,1–12) Jakab 3,1–12

(6) „…a nyelv is tűz, a gonoszság egész világa.” (Jakab 3,1–12)* – 1. Ibsen „Vadkacsa” című drámája ugyanerről szól. Egy békességben élő családhoz bekopogtat az egykori barát, aki az igazság elkötelezett híve, amolyan „küldetéses megmondó” ember. Megjelenése halálosan feldúlja a család életét. Pedig az illető igazat mondott, igazat szólt, de milyen lélekkel? – 2. Jakab levele megdöbbentő szemléletességgel szól a nyelv bűneiről. A nyelv perzselő tüzeket támaszthat, amely hasonló a gyehenna tüzéhez. Jól vigyázzunk tehát, hogy mit mondunk, miért mondjuk (milyen indítékkal mondjuk), és milyen lélekkel! – 3. Jézus Krisztus hangsúlyozta,hogy egyszer minden hiábavaló szóért számon kér bennünket a mi Urunk (Máté 12,36). Ézsaiás próféta azért könyörög, hogy az Úr bölcs nyelvet adjon neki, amivel erősíthet, bátoríthat másokat (Ézsaiás 50,4). Pál apostol mindezt radikálisabban fogalmazza meg (Efezus 4,29). Ezért könyöröghetünk: Jöjj, Szentlélek Úr Isten, vedd birtokba a szívünket, egész valónkat! Hiszen a szív teljességéből szól a száj (Lukács 6,45).

___

* A BESZÉDÜNKRŐL…

– 1. Ibsen „Vadkacsa” című drámája ugyanarról szól, amiről a mai igeszakasz.

Egy békességben élő családhoz bekopogtat az egykori barát, aki az igazság elkötelezett híve, amolyan „küldetéses megmondó” ember.

Megjelenése halálosan feldúlja a család életét, végül egy kislány öngyilkosságához vezet.

Pedig az illető igazat mondott, igazat szólt, de milyen lélekkel?

– 2. Jakab levele döbbenetes szemléletességgel szól a nyelv bűneiről.

– Jakab hangsúlyozza, hogy legyünk gyorsak a hallásra, és késedelmesek a szólásra, valamint a haragra, amelyből sokszor fakad a szólásunk (1,19–20).

– Igeszakaszunk hosszan tárgyalja a nyelv bűneit, miszerint van egy piciny testrészünk, amely nehezebben szelídíthető meg, mint a vadállatok.

Ez a piciny szerv, mint a hajón a kormányrúd, bármi apró is a hajótesthez képest, annak egészét irányítja.

A nyelv perzselő tüzeket támaszthat, amely hasonló a gyehenna tüzéhez.

– Jól vigyázzunk tehát, hogy mit mondunk, miért mondjuk (milyen indítékkal mondjuk), és milyen lélekkel! (1–12)

– Jakab megemlíti, hogy ugyanabból a forrásból egyszerre nem fakadhat édes és keserű víz.

Lehetetlen tehát, hogy ugyanaz a száj magasztalja az Istent, és ugyanakkor szidja, átkozza az Isten képére teremtett embert (9–12).

– Jakab külön kiemeli, hogy akik tanítókká lesznek, azok jól vigyázzanak, mert súlyosabb ítéletben lesz részük (1).

Nem csupán az elhívott szolgákról van itt szó, hanem azokról a sokakról, akik hirdetett igazságukat, szavaikat minduntalan Isten Igéjével támasztják alá.

– 3. Jézus Krisztus hangsúlyozta, hogy egyszer minden hiábavaló szóért számon kér bennünket a mi Urunk (Máté 12,36).

Csak akkor van esélyünk a szavaink megtisztulását illetően, ha valójában nem mi szólunk, amikor szólunk, hanem az Úr Lelke szól általunk.

Csak ekkor történhet meg, hogy a szavaink nem rombolnak, hanem építenek.

– Ézsaiás próféta azért könyörög, hogy az Úr bölcs nyelvet adjon neki, amivel erősíthet, bátoríthat másokat (Ézsaiás 50,4).

– Pál apostol mindezt radikálisabban fogalmazza meg, amikor így int, szabadon idézve: Semmi rothadt beszéd ki ne jöjjön a szátokon, hanem csak az, ami hasznos, épít, áldássá lesz mások számára (Efezus 4,29).

– 4. Ezért könyöröghetünk: Jöjj, Szentlélek Úr Isten, vedd birtokba a nyelvemet, előtte a szívemet, értelmemet, egész valómat; – hogy jót gondoljak, szóljak és tegyek.

Hiszen a szív teljességéből szól a száj (Lukács 6,45).

Ezért Dávid imádsága mindannyiunk könyörgése: „Tiszta szívet teremts bennem Istenem, és az erős Lelket újítsd meg bennem” (Zsoltárok 51,12).

Jézus Krisztus megváltott bennünket a golgotai kereszten, és ez a megváltás gondolataink, beszédünk, cselekedeteink megtisztulásához vezet.