előző nap
következő nap

„Így szól az én Uram, az Úr: Most már elég volt, Izráel fejedelmei!... Ne forgassátok ki többé népemet az örökségéből!” Ez 45,1–12

1 Ha majd sorsvetéssel felosztjátok az országot, és mindenki megkapja a maga örökségét, ajánljatok fel az országból szent felajánlásként az Úrnak egy huszonötezer könyök hosszú és húszezer könyök széles területet! Az így körülhatárolt terület szent lesz. 2 Ebből a szent helyé lesz egy ötszázszor ötszáz könyöknyi négyzet, körülötte pedig ötven könyök szélességű legelő lesz. 3 Ebből a lemért területből mérj ki egy huszonötezer könyök hosszú és tízezer könyök széles területet: ezen lesz a szentély, amely igen szent. 4 Az ország szent területe ez: a papoké, a szentély szolgáié lesz, akik a szent szolgálat végzésére járulnak az Úrhoz. Itt lesz hely a házaik számára, és itt lesz a szentély szent területe. 5 Egy huszonötezer könyök hosszú és tízezer könyök széles terület pedig a lévitáké, a templom szolgáié lesz; ez lesz a birtokuk és a lakóhelyük. 6 Adjatok a városnak birtokul egy ötezer könyök széles és huszonötezer könyök hosszú területet a felajánlott szent terület mentén! Izráel egész házáé lesz ez. 7 A fejedelemé lesz a föld a felajánlott szent területnek és a város birtokának mindkét oldalán a felajánlott szent terület mellett meg a város birtoka mellett a nyugati szélétől nyugat felé, a keleti szélétől kelet felé. Hosszúsága olyan lesz, mint az egyes törzsek birtokrészeié, a nyugati határtól a keleti határig. 8 Ez a föld lesz a fejedelmek birtoka Izráelben, és többé ne nyomorgassák népemet! A többi földet pedig adják át Izráel háza törzseinek! 9 Így szól az én Uram, az Úr: Most már elég volt, Izráel fejedelmei! Hagyjatok fel az erőszakkal és a nép sanyargatásával, törvényesen és igazságosan járjatok el! Ne forgassátok ki többé népemet az örökségéből! – így szól az én Uram, az Úr. 10 Hiteles mérleget, hiteles vékát és hiteles batot használjatok! 11 A véka és a bat azonos űrtartalmú legyen! A bat a hómernak egy tizedrésze legyen, és a véka is a hómernak egy tizedrésze legyen; a hómert kell alapul venni. 12 A sekel húsz géra legyen! Az ötsekeles öt sekel legyen, a tízsekeles tíz sekel, egy mina pedig ötven sekel legyen nálatok!

„Így szól az én Uram, az Úr: Most már elég volt, Izráel fejedelmei!... Ne forgassátok ki többé népemet az örökségéből!" (9). Ezékiel e versekben vázolja, hogy Izráel népének, hogyan kellene Istennek tetsző módon, egyszersmind célszerűen felosztania az ország földjét. Ebben az „osztozkodásban" azonban döntő a szociális szempont, amelyet elsősorban a nép vezetőinek kellene szem előtt tartania. Akkor is és most is! A nép felelős vezetői legyenek valóban felelősségteljesek, s ők, éppen ők semmiképp se forgassák ki a népet „örökségükből"!

RÉ 126 MRÉ 126

„Ez a bölcsesség nem felülről jön…” (Jakab 3,13–18) Jakab 3,13–18

(15) „Ez a bölcsesség nem felülről jön…”(Jakab 3,13–18)* MENNYI KONFLIKTUS KÖZÖTT ÉLÜNK. A földi, testi, ördögi „bölcsességünk” termékei ezek (15). –  1. A világban a hivatalok, munkahelyek, vállalatok szigorú, majdnem „diktatórikus rendben” működnek, ahol nyilvános vita kizárt, a „feladatok”, „hatáskörök”, „hatalmi viszonyok” tisztázottak. A „testi bölcsesség” ugyanis csak így tartható kordában, fegyelemmel, értelmes, egyértelmű renddel. – 2. Az egyházban azonban merjük remélni, hogy az újjászületett testvérek közösségében mindez működhet másként. De nem működik. Az igeszakasz kifejezéseivel élve: keserű irigység, viszálykodás, irgalmatlanság tombol közöttünk is (15–17). Mivel azonban az egyházban a „viszonyok nem tisztázottak”; – a krisztusi szeretetre, a szolgálatra, meg Igékre hivatkozva mindenki azt tesz, amit akar. Hirdetjük, de nem éljük a Krisztust. – 3. Nyilván már az első keresztyén nemzedék körében gondot okozott ez a kérdés. Ezért szán Jakab egy egész levelet a problémának… Adventi ima fakad fel szívünkből. Jöjj, Urunk, Jézus Krisztus! Adj megtérést, újjászületést néped körében!

___

* MENNYI KONFLIKTUS KÖZÖTT ÉLÜNK.

A földi, testi, ördögi „bölcsességünk” termékei ezek (15).

A gond az, hogy az egyházban is sok a konfliktus.

–  1. A világban a hivatalok, munkahelyek, vállalatok szigorú, majdnem „diktatórikus rendben” működnek, ahol nyilvános vita kizárt, a „feladatok”, „hatáskörök”, „hatalmi viszonyok” tisztázottak.

A „testi bölcsesség” ugyanis csak így tartható kordában, fegyelemmel, értelmes, egyértelmű renddel.

– 2. Az egyházban azonban merjük remélni, hogy az újjászületett testvérek közösségében mindez működhet másként.

De nem működik.

Az igeszakasz kifejezéseivel élve: keserű irigység, viszálykodás, hamis dicsekvés, zűrzavar, békétlenség, részrehajlás, méltánytalanság, tisztátalanság, irgalmatlanság, azaz gonosz tett található, számos formában, közöttünk is (15–17).

Mivel azonban az egyházban a „viszonyok nem tisztázottak”; – a krisztusi szeretetre, a szolgálatra, meg Igékre hivatkozva mindenki azt tesz, amit akar.

Hirdetjük, de nem éljük a Krisztust.

– 3. Nyilván már az első keresztyén nemzedék körében gondot okozott ez a kérdés.

Ezért szán Jakab egy egész levelet a problémának; – miszerint lehetetlen az, hogy a megtért, újjászületett ember és nép életében ne legyen láthatóvá ez az „új”; – hiszen itt nem a földi, testi, ördögi bölcsesség irányít (15); –hanem az Isten Lelke által, maga az Úr Jézus Krisztus, aki „felülről”, a mennyei bölcsesség szabadságával ajándékozott meg bennünket.

– Adventi ima fakad fel szívünkből.

Jöjj, Urunk, Jézus Krisztus!

Adj megtérést, újjászületést néped körében!