„A fejedelem kötelessége pedig az lesz, hogy égőáldozatokat, ételáldozatot és italáldozatot vigyen az ünnepeken, újholdkor és szombatonként, meg Izráel házának valamennyi ünnepén” Ez 45,13–25
„A fejedelem kötelessége pedig az lesz, hogy égőáldozatokat, ételáldozatot és italáldozatot vigyen az ünnepeken, újholdkor és szombatonként, meg Izráel házának valamennyi ünnepén" (17). A fejedelem kötelessége az is, hogy méltóképpen előkészítse, megszervezze Izráel házának ünnepét. Az ünnep fontos, mert az örökkévaló és egyetlen Isten csodálatos tetteire emlékeztet. Nem a fejedelem mutatja be az áldozatot, hanem a papok a nép előtt. Ez az ünneplés örök rendje!
RÉ 324 MRÉ 202
„De még nagyobb kegyelmet is ad…” (Jakab 4,1–10) Jakab 4,1–10
(6) „De még nagyobb kegyelmet is ad…” (Jakab 4,1–10)* ISTEN KEGYELME. – 1. Milyenek vagyunk? Isten népe is? Viszálykodás, irigység, harc, gyilkos indulat mind az önzésből fakad; – mert a magunk erejéből akarunk célt érni, hogy kívánságainkat elérjük, és élvezhessük az életet, ahelyett, hogy kérnénk az Úrtól, és Ő adja azt, ami neki kedves, és nekünk is javunkra lesz (1–3). – 2. Pedig, akik Isten megváltó, szerető szövetségében vannak, azok nem törhetik meg ezt a szövetséget. Isten gyermekeinek tudniuk kell, hogy konkrét helyzetekben dönteni kell, és számos ponton nem lehet kiegyezni a világgal, mert az elnyel bennünket, mint a mocsár (4). – 3. Jó azonban tudni, hogy Isten őrzi az Ő népét, védi velünk kötött szövetségét, féltékeny szeretettel (5). Ezért kiárasztja ránk kegyelmét. – Ez a kegyelem a nehézségeken keresztül alázatban tart bennünket (6), hogy közeledjünk, meneküljünk Őhozzá, aki Jézus Krisztusban már eljött hozzánk (8), és akiben Ő majd felemel bennünket (10). – Ez a kegyelem megerősít, hogy Őneki engedjünk, és ellent álljunk a csábító kísértéseknek, amelyek jól feldobnak, és elfelejtenek elkapni (7).
___
* ISTEN KEGYELME.– 1. Milyenek vagyunk?
Isten népe is?
Viszálykodás, irigység, harc, gyilkos indulat mind az önzésből fakad; – mert a magunk erejéből akarunk célt érni, hogy kívánságainkat elérjük, és élvezhessük az életet, ahelyett, hogy kérnénk az Úrtól, és Ő adja azt, ami neki kedves, és nekünk is javunkra lesz (1–3).
– 2. Pedig, akik Isten megváltó, szerető szövetségében vannak, azok nem törhetik meg ezt a szövetséget.
Isten gyermekeinek tudniuk kell, hogy konkrét helyzetekben dönteni kell, és számos ponton nem lehet kiegyezni a világgal, mert az elnyel bennünket, mint a mocsár (4).
– 3. Jó azonban tudni, hogy Isten őrzi az Ő népét, védi velünk kötött szövetségét, féltékeny szeretettel (5).
Ezért kiárasztja ránk kegyelmét.
– Ez a kegyelem a nehézségeken keresztül alázatban tart bennünket (6), hogy közeledjünk, meneküljünk Őhozzá, aki Jézus Krisztusban már eljött hozzánk (8), és akiben Ő majd felemel bennünket (10).
– Ez a kegyelem megerősít, hogy Őneki engedjünk, és ellent álljunk a csábító kísértéseknek, amelyek jól feldobnak, és elfelejtenek elkapni (7).
– Ez a kegyelem megmos, megtisztít (8).
– Ez a kegyelem a hit harcának szenvedésére „képesít”, amely egy bulizós, életet élvezni akaró, valójában menekülő korban is mer szomorú lenni. Nem azért, mert szeretünk szenvedni, hanem mert annyi a baj ebben a világban, hogy lelketlen, aki nem tud megszomorodni. Közben az örök élet örömére tekintünk.