előző nap
következő nap

„A nép örökségéből azonban nem vehet el a fejedelem...” Ez 46,16–24

16 Ezt mondja az én Uram, az Úr: Ha a fejedelem ajándékot akar adni az örökségéből valamelyik fiának, akkor az a fiáé lehet, hiszen az örökségen belül marad a birtokuk. 17 De ha az egyik szolgájának ad ajándékot az örökségéből, akkor az csak a felszabadulás meghirdetésének évéig lehet azé, azután visszaszáll a fejedelemre, mert az ő öröksége az, és a fiaié kell hogy legyen. 18 A nép örökségéből azonban nem vehet el a fejedelem, hogy ki ne szorítsa őket a birtokukból. A maga birtokából adjon örökséget a fiainak, nehogy elszéledjen népem a maga birtokáról. 19 Azután bevitt engem oda, ahol a kapu mellett a papoknak rendelt szent kamrák voltak, amelyek északra néztek. Volt ott a nyugati szélén egy helyiség. 20 Ezt mondta nekem: Ezen a helyen főzzék a papok a jóvátételi áldozatot meg a vétekáldozatot, és ott süssék az ételáldozatot, mert nem szabad kivinniük a külső udvarba, hogy a nép meg ne érintse a szent dolgokat. 21 Azután kivitt a külső udvarba, és odavezetett az udvar négy sarkához: az udvar mindegyik sarkában egy-egy kisebb udvar volt. 22 Az udvar négy sarkában kisebb udvarok voltak: ezek negyven könyök hosszúak és harminc könyök szélesek voltak; mind a négynek ugyanaz volt a mérete. 23 Mind a négyet kerítés vette körül, a kerítések mellé pedig körös-körül tűzhelyek voltak telepítve. 24 Azt mondta nekem: Ezek a konyhák, itt főzik a templom szolgái a népnek jutó részt a véresáldozatból.

„A nép örökségéből azonban nem vehet el a fejedelem..." (18). Ez volt és ez lenne ma is a törvény. Mégis, mit látunk? Szinte az egész világon azt, hogy különböző mértékben, de pontosan az ellenkezője történik. Az Úr legyen irgalmas azokhoz, akik ezt teszik a népekkel!

RÉ 326 MRÉ 194

„…mit hoz rátok a holnap!” (Jakab 4,13–17) Jakab 4,13–17

(14) „…mit hoz rátok a holnap!” (Jakab 4,13–17)* MINDEN KEGYELEM. – 1. Dicsekvésre, elbizakodottságra nincs okunk, mert a dicsekvő a maga érdemének, erejének tud be mindent. Ez a dicsekvés azért gonosz, mert magának hazudja azt, ami nem az övé, de amiből mégis kap (16). Ez a dicsekvés úgy „kereskedik”, mintha örök élete lenne. (13). Ez a dicsekvés nem számol az Istennel, annak kegyelmével, csak saját magával. – 2. Dicsekvés helyett alázatra van szükségünk. Ez az alázat a könyörülő Isten ajándéka. Ez az alázat összetörve leborul az Úr előtt, belátja a maga bűnös, beteg, halandó, elveszett voltát. Ez az alázat belátja, hogy az Úr megtartó kegyelme nélkül nincs holnap, elviselhetetlen a ma, és nincs értelme semmiféle birtoklásnak, erőfitogtató „sikernek”; – mert lehelet az emberi élet önmagában, pára, ami elillan (14). – 3. Dicsekvés helyett hálaadásra van okunk, a Jézus Krisztusban. Hiszen Isten Őbenne kegyelmesen hordoz bennünket, hogy most, ma tegyük a dolgunkat, képviselve az Ő jóságát és az Őtőle való jó hírt a világban (17), a holnapot pedig bízzuk bátran Őrá, hiszen örök életünk van (15).

___

* MINDEN KEGYELEM.

– 1. Dicsekvésre, elbizakodottságra nincs okunk, mert a dicsekvő a maga érdemének, erejének tud be mindent.

Ez a dicsekvés azért gonosz, mert magának hazudja azt, ami nem az övé, de amiből mégis kap (16).

Ez a dicsekvés úgy tervez, harácsol, „kereskedik”, mintha örök élete lenne.

Ez a dicsekvés mindig többet akar, soha nem elégedett… (13).

Ez a dicsekvés nem számol az Istennel, annak kegyelmével, csak saját magával.

– 2. Dicsekvés helyett alázatra van szükségünk.

Ez az alázat a könyörülő Isten ajándéka.

Ez az alázat összetörve leborul az Úr előtt, belátja a maga bűnös, beteg, halandó, elveszett voltát.

Ez az alázat belátja, hogy az Úr megtartó kegyelme nélkül nincs holnap, elviselhetetlen a ma, és nincs értelme semmiféle birtoklásnak, erőfitogtató „sikernek”; – mert lehelet az emberi élet önmagában, pára, ami elillan (14).

Minden megújulás ezzel a „belátással” kezdődik.

– 3. Dicsekvés helyett hálaadásra van okunk, a Jézus Krisztusban.

Hiszen Isten Őbenne kegyelmesen hordoz bennünket; – hogy most, ma tegyük a dolgunkat, képviselve az Ő jóságát és az Őtőle való jó hírt a világban (17); – a holnapot pedig bízzuk bátran Őrá, hiszen örök életünk van.

– Minden kegyelem.

Ez a kegyelem pedig elég, nem kell több! (15)