„Názáretinek fogják őt nevezni” Mt 2,19–23
„Názáretinek fogják őt nevezni" (23). Isten terve sötét völgyeken, a kilátástalanság hosszú alagútjain keresztül jut ki a fényre. Józsefnek és családjának názáreti hazatéréséről olvasva megkönnyebbülünk, és a békés hétköznapok megélését reméljük. A dráma persze folytatódik, de ahogyan a kereszt végső győzelemében Isten ígéreteinek beteljesedését látjuk, úgy a békés hétköznapokban is. Éljük meg ezzel a hálaadással a családi együttlét óráit a két ünnep között.
RÉ 290 MRÉ 352
„A kígyó pedig ravaszabb volt…” (1Mózes 3,1–13) 1Mózes 3,1–13
(1) „A kígyó pedig ravaszabb volt…” (1Mózes 3,1–13) A GONOSZ MUNKÁJA. – 1. Van gonosz, van rossz, van halál. Isten eleve a rossz, a káosz halálos örvényéből emelte ki a teremtett világot. A gonosz konkrét megjelenése a láthatatlan teremtett világban már megtörtént engedetlenség bukásából ered (Ezékiel 28,11–15). Ezért már az Édenkertben is van tiltás (1–3). – 2. A gonosz kísért! A gonosz leplezi magát, kígyó képében. A gonosz ravasz, még Isten szavát is megkérdőjelezi, sőt mi több, ellene mond annak, vagyis hazudik, és rászedi az embert, hogy Isten akarata és saját üdvösséges élete ellenében cselekedjék, önmagát istenítve (4–5). – 3. A gonosz hatalmasabb az embernél, ezért legyőz. Így az ember a maga erejéből enged a kísértésnek, a sokféle csábításnak, és önmagát teszi istenné (6). – 4. A gonosz hatalma nyomorúságba taszít, megalázó szégyent hoz ránk, elemi félelmet kelt, amit magabiztossággal palástolunk, miközben a felelősséget egymásra hárítva az ember menekül Istene, a másik ember, félelmei, a mezítelen kiszolgáltatottság és a halál elől (7–13). – 5. A gonosz hatalmasabb az embernél, de nem hatalmasabb a feltámadott Jézus Krisztusnál, aki legyőzte az ősi kígyót (356. dicséret 2. verse). Nézzünk fel Jézus Krisztusra! (Zsidókhoz írt levél 12,2)