előző nap következő nap

„...kiment hozzá... egész Júdea...” Mt 3,1–12

1 Azokban a napokban kezdett Keresztelő János prédikálni Júdea pusztájában: 2 Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa! 3 Mert ő az, akiről Ézsaiás így prófétált: „Kiáltó szava hangzik a pusztában: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!" 4 János teveszőr ruhát viselt, derekán pedig bőrövet, tápláléka sáska volt és vadméz. 5 Akkor kiment hozzá Jeruzsálem, egész Júdea és a Jordán egész környéke; 6 és amikor megvallották bűneiket, megkeresztelte őket a Jordán folyóban. 7 Amikor pedig látta, hogy a farizeusok és szadduceusok közül sokan jönnek, hogy megkeresztelje őket, így szólt hozzájuk: Ti viperafajzatok! Ki figyelmeztetett titeket, hogy meneküljetek az eljövendő harag elől? 8 Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöt, 9 és ne gondoljátok, hogy ezt mondhatjátok magatokban: A mi atyánk Ábrahám! Mert mondom nektek, hogy Isten ezekből a kövekből is tud fiakat támasztani Ábrahámnak. 10 A fejsze már a fák gyökerén van: ezért minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágatik, és tűzre vettetik. 11 Én vízzel keresztellek titeket, hogy megtérjetek, de aki utánam jön, erősebb nálam, arra sem vagyok méltó, hogy a saruját vigyem. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket. 12 Kezében szórólapát lesz, és megtisztítja szérűjét: csűrbe hordja gabonáját, a pelyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel.

„...kiment hozzá... egész Júdea..." (5). Keresztelő János szolgálata a Messiás érkezését készítette elő. Prófétasága az ébredést munkálta egy egész társadalom életében: a lelkiismeret ébredését. Igaz bűnbánat és a megtisztulás vágya ébredt fel az emberekben. Jó lenne ezt ma is társadalmi méretekben átélni. Isten adja meg, hogy év végi lelkiismeret-vizsgálatunk jánosi őszinteséggel történjen. Egyúttal, kérjük, hogy igazi békére találjunk abban, aki nagyobb Jánosnál, és „nagyobb a mi szívünknél."


RÉ 193 MRÉ 169

„Az Úr Isten bőrruhát készített az embernek…” (1Mózes 3,14–24) 1Mózes 3,14–24

(21) „Az Úr Isten bőrruhát készített az embernek…” (1Mózes 3,14–24) AZ ŐSEVANGÉLIUM. – 1. Istentől elszakítva, kiűzve az Éden kertjéből, visszatér és úrrá lesz rajtunk a káosz. A gonosznak engedve, Istenre nemet mondva, az életre mondtunk nemet, és csak a rosszra van „kényszeres szabadságunk” (22-24). – 2. Istentől elszakítva átkozottak vagyunk, sokszor mi magunk is „csúszómászókká” leszünk, és port eszünk, mint a kígyó; – egymással és a gonosszal állandó harcban állunk; – rosszabb esetben a gonosz hatalmát már nem is érzékeljük; – fájdalommal szülünk meg mindent, uralkodunk egymás felett, miközben megtapasztaljuk a hiábavalóság átkát, munkánk eredménytelenségét; – végezetül a halál hatalmát (14–19). – 3. Isten azonban nem hagy bennünket ebben az állapotban. Noha a magunk erejéből nem térhetünk vissza az „Édenkertbe” (24), Ő azonban segítségünkre siet. Az asszony utóda Jézus Krisztus az ősi kígyó fejére tapos (15), legyőzi a gonosz hatalmát. Isten pedig az embernek báránybőrből ruhát készít (21), felöltöztet, óv a „hazaérkezésig” is. A mi igazi ruhánk, az Isten bárányának ruhája (János 1,35), maga Jézus Krisztus. Íme, az Ószövetség evangéliuma is Jézus Krisztusról tesz bizonyságot.