„Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm” Mt 3,13–17
„Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm" (17). Milyen jó annak, aki ezt hallja! Amikor erre vágyunk, az igazi családi áldásra áhítozunk, és persze arra, hogy ugyanezt tudjuk elmondani saját gyermekeinknek. Ennek titka az Atya, a Fiú és a Szentlélek kapcsolatában van elrejtve. A Fiú beáll a bűnösök sorába, hogy amit ő hall, azt mi is úgy halljuk, mint ami nekünk szól. A nekünk adott Szentlélek által pedig kiárasztja Isten a szívünkbe a fiúság ismeretét.
RÉ 280 MRÉ 205
„Az Úr rátekintett Ábelra…” (1Mózes 4,1–8) 1Mózes 4,1–8
(4) „Az Úr rátekintett Ábelra…” (1Mózes 4,1–8) RÁNK TEKINT AZ ÚR. – 1. Ez az egyetlen esélyünk, az Éden kertjén kívül, ha ránk tekint az Úr, ahogy Ábelre rátekintett. – 2. Akire nem tekint rá az Úr, annak még az istentiszteleti áldozata is hiábavaló, pojácás, önmagát dicsőítő képmutatás (3). Az ilyen ember irigy haragra gerjed még a „testvére” ellen is, lehorgasztja fejét (5), nem hallgat az isteni, figyelmeztető, megtérésre hívó Igére (6–7), és gondolataival, szavaival, tetteivel csakis ölni képes (8). – 3. Isten már a világ teremtése előtt ránk tekintett, az Ő népére, „Ábeljeire”, a Jézus Krisztusban. Megmagyarázhatatlan kegyelem és titok ez, ami felett hálaadó szívvel örvendezhetünk, miközben a „Kainokért” sem szűnünk meg imádkozni.