„akkor” Mt 4,1–11
Csodáljuk Jézus győzelmét, és nagy vigasztalást veszünk belőle. Egyetlen szó a végsőkig fokozza itt mindezt: „akkor" (1). Mikor? Márk így mondja: rögtön (azután), hogy Jézus megkeresztelkedésekor mennyei szózat szólt: ez az én szerelmes Fiam. Az első kísértés: „Ha Isten Fia vagy..." (3). Vigasztalásunk pedig az: ha Isten áldást közölt, nyomban kísértés támad, ám Isten szava dönt: a gyermekem vagy! Az enyém vagy! Ez az első. Ezután jön a kísértés – de csak ezután! Jézus egy másik bizonyosságot is felhoz: „Nemcsak kenyérrel él az ember..." (4). Ez nem olcsó vigasz, hanem üdv-tény. Isten igéje: Istennek mindent teremtő hatalma. A kenyér is abból van.
Továbbá a kísértés éppen akkor történik, amikor Jézus nagy küldetésére indul. Keresztelő Jánosnak így mondja: be kell tölteni az igazságot. Ez az ő szolgálata (amelynek első jele, hogy beállt a bűnösök közé, akiket János keresztel), amely a keresztig és a feltámadásig tart. Célt ér a megváltó misszió? Íme, a teszt lehetősége: „Angyalainak parancsot ad, és kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben" (6). Jézus győz, mert nem teszi próbára Istent, vagyis nem hárítja át rá a kétséget. Akitől a megváltó munka parancsát vette, arra bízza rá magát egészen.
Az utolsó kísértésben tárul fel egészen a lényeg. A kísértő teljhatalmat ígért Jézusnak, ha leborulva imádja őt. Mintha az övé lenne a világ, és minden dicsősége! Hazudik. János apostol azt mondja: az antikrisztus a Hazug (1Jn 2). Valóban ez a végső tét: elmerülni az őshazugságban, ahol mindent elveszít az ember. Jézus szabadítani jött. Így felel: „Távozz tőlem, Sátán (Vádló, Felforgató, Ellenség), meg van írva: »Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!«" Tehát Istentől soha el nem fordulni, Istennek hódolni, őt dicsőíteni, mert minden Istené – ez a lényeg.
Akkor – amikor Isten kinyilatkoztatja számodra, hogy gyermeke vagy, ezt csak a hit nagy szabadságával tudod elfogadni. Tehát akkor se inogj meg hitedben, ha kísértés zúdul rád.
Akkor – amikor Isten feladatot bíz rád, azt nem végezhetnéd el, ha nem lenne megalapozott reményed. Isten mindvégig megtart. Tehát akkor se hagyd el ezt a reményt, ha kísértés zúdul rád.
Mindig – szeresd az Urat, a te Istenedet, őt dicsőítsd. Ettől a szeretettől akkor se tántorodj el, ha nagy a kísértés.
RÉ 148 MRÉ 148
„Nagyobb a büntetésem, semhogy elhordozhatnám.” (1Mózes 4,9–15) 1Mózes 4,9–15
(13) „Nagyobb a büntetésem, semhogy elhordozhatnám.” (1Mózes 4,9–15)* A mai Ige AZ EVANGÉLIUMRA, a „Reformáció 500” esztendő utolsó napján. – 1. Döbbenetes tömörséggel írja le az élő Isten nélkül élő ember állapotát ez az igeszakasz, Kainra tekintve: hazudunk, nem törődünk a ránk bízott testvérünkkel sem (9), képesek vagyunk megölni őt irigy indulatban (10). Ebben az állapotban azonban a bűn átkának nyomorúságában élünk, kitaszítva (11), bujdosóként és kóborlóként tengődve (12). – 2. A fordulat akkor következik be, amikor az ember rádöbben nyomorúságának tarthatatlanságára és ezért nem másokat okol, hanem saját bűnének jogos büntetését látja abban. Kain erre döbbent rá, amikor felkiáltott: „Nagyobb a büntetésem, semhogy elhordozhatnám.” (13–14). – 3. Már ez a fordulat Isten ajándéka, kegyelmi tette egy ember életében. Ez a kegyelemfolytatódik abban, hogy az Úr jelet tesz ránk. Ez a jel Jézus Krisztusban az Ő jele; – amely jelzi, hogy bűnösök vagyunk; – de azt is jelzi, hogy az Ő népéhez tartozunk és Isten megbocsátotta bűneinket; – ezért megváltott emberekként az Ő oltalmát élvezzük. Örök életünk van; – ha ránk találnak is, végérvényesen nem üthetnek agyon bennünket, nem pusztíthatnak el (15).
___
* A Reformáció 500 éves évfordulójának esztendejét zárjuk.
Sok áldott alkalom van mögöttünk, amelyeken magasztaltuk a Szentháromság Istent a reformáció áldásaiért; – ugyanakkor kértük vezetését, megtartó irgalmát a reformáció modern korunkban tapasztalható „áldott terheinek” hordozásához is.
Kicsit el is fáradtunk az emlékezésben és az ünneplésben.
A mai Ige AZ EVANGÉLIUMRA, így a reformátorok lényegi felismerésére mutat rá, az esztendő utolsó napján. – 1. Döbbenetes tömörséggel írja le az élő Isten nélkül élő ember állapotát ez az igeszakasz, Kainra tekintve: – hazudunk; – nem törődünk a ránk bízott testvérünkkel sem (9); – sőt, még a saját testvérünket is képesek vagyunk megölni irigy indulatban (10).
Ebben az állapotban azonban a bűn átkának nyomorúságában senyvedünk, kitaszítva (11), életünk és munkánk hiábavalóságát hordozva, bujdosóként és kóborlóként tengődve ezen a világon (12).
– 2. A fordulat akkor következik be, amikor az ember rádöbben nyomorúságának tarthatatlanságára és ezért nem másokat okol, hanem saját bűnének jogos büntetését látja abban.
Kain erre döbbent rá, amikor felkiáltott: „Nagyobb a büntetésem, semhogy elhordozhatnám.” (13)
Ettől kezdve fájni ez az állapot, ahogy Kainnak is fájdalmat okozott a terméketlen vidék, ahol élnie kellett, a terméketlen élet, a „bujdosás”, és a kiszolgáltatottság tapasztalata (14).
– 3. Már ez a fordulat Isten ajándéka, kegyelmi tette egy ember életében.
Ez a kegyelem folytatódik abban, hogy az Úr jelet tesz ránk.
Ez a jel Jézus Krisztusban az Ő jele, amelyet hálával vállalunk; – amely jelzi, hogy bűnösök vagyunk; – de azt is jelzi, hogy az Ő népéhez tartozunk és Isten megbocsátotta bűneinket, ezért megváltott emberekként az Ő oltalmát élvezzük.
Örök életünk van!
Ha ránk találnak is, végérvényesen nem üthetnek agyon bennünket, nem pusztíthatnak el (15).
– Ez Isten Igéjének üzenete.
Ez volt a reformáció felismerése is.
Ez maga az örömhír.