előző nap
következő nap

„...és akik a halál árnyékának földjén élnek, azoknak világosság támad” Mt 4,12–25

12 Amikor Jézus meghallotta, hogy Jánost fogságba vetették, visszatért Galileába. 13 Majd elhagyta Názáretet, elment, és letelepedett a tengerparti Kapernaumban, Zebulon és Naftáli területén, 14 hogy beteljesedjék az, amit Ézsaiás prófétált: 15 „Zebulon földje és Naftáli földje, a Tenger melléke, a Jordánon túl, pogányok Galileája! 16 A nép, amely sötétségben él, nagy világosságot lát, és akik a halál árnyékának földjén élnek, azoknak világosság támad." 17 Ettől fogva kezdte Jézus hirdetni: Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa! 18 Amikor a Galileai-tenger partján járt, meglátott két testvért, Simont, akit Péternek hívtak, és testvérét, Andrást, amint hálójukat a tengerbe vetették, mivel halászok voltak. 19 Így szólt hozzájuk: Jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek titeket. 20 Ők pedig azonnal otthagyták hálóikat, és követték őt. 21 Miután továbbment onnan, meglátott két másik testvért, Jakabot, Zebedeus fiát és testvérét, Jánost, amint a hajóban apjukkal, Zebedeussal együtt rendezgették hálóikat, és őket is elhívta. 22 Ők pedig azonnal otthagyták a hajót és apjukat, és követték őt. 23 Azután bejárta egész Galileát, tanított a zsinagógáikban, hirdette a mennyek országának evangéliumát, és gyógyított mindenféle betegséget és erőtlenséget a nép körében. 24 El is terjedt a híre egész Szíriában, és hozzá vitték a sokféle betegségtől és kíntól gyötört szenvedőket, a megszállottakat, holdkórosokat és bénákat, és meggyógyította őket. 25 Nagy sokaság követte Galileából, a Tízvárosból, Jeruzsálemből, Júdeából és a Jordánon túlról.

„...és akik a halál árnyékának földjén élnek, azoknak világosság támad" (16). Az esztendő első napján a prófétai szó jézusi időkben megelevenedő üzenetét halljuk mi is. Sokkal pozitívabban szeretnénk látni az újév indulásakor az életünket, de a valóság az, hogy a halál árnyékának földjén élünk. Az évek mulandóságot hoznak, mégis lehetőséget adnak, hogy megismerjem azt, akiben az örökkévalóság világossága ragyog fel. Ő Jézus, aki ezt az esztendőt is Isten országának részévé szeretné tenni számomra (17).

RÉ 282 MRÉ 210

„…Édentől keletre.” (1Mózes 4,16–26) 1Mózes 4,16–26

(16) „…Édentől keletre.”(1Mózes 4,16–26)* AZ ÉDENTŐL KELETRE, már nem az Éden kertjében; – de mégis az Úr szemei előtt, mert mi elhagytuk Őt, de Ő nem mondott le népéről (16). – 1. A „dolgaink” az Édenen kívül zajlanak, ezért sok nyomorúsággal terheltek lehetnek azok. Feleségünkkel hálunk, gyermekeink születnek, városokat építünk, azokat elnevezzük egymásról, mert fáj a halál és hiányzik az örök élet (17–18). Közben „szakmákat” tanulva berendezkedünk az Édenen kívül.  A mindennapi „rutin” sok bajtól és könnytől terhelt, amiről nem szólnak a „hírek” (19–22). – 2. Aztán bizonyos időszakok és emberek esetében ez a sok Édenen kívüli feszültség egyszer csak összegyülemlik és robban, rámutatva az itteni, valódi állapotunkra. Így volt ez Lámek esetében. Az ő durvasága érzékenyen tárja elénk azt, ami valahányunkban ott lappang az Édenen kívül, és soha nem tudhatjuk, mi miatt pattan ki egyszer. Ez a bűn átka (23–24). – 3. Az Úr azonban gondoskodik megújulásról, megoldásról: Ábel helyett Sétet adta Ádámnak és Évának. Ezek újból elkezdték segítségül hívni az Úr nevét (25–26). Az Édenen kívül ez az egyetlen lehetőség. Isten pedig cselekszik! (25–26)

___

*AZ ÉDENTŐL KELETRE, már nem az Éden kertjében, már nem az Úr színe előtt, nem az Úr közelében történnek a „dolgaink”; – de mégis az Úr szemei előtt, mert mi elhagytuk Őt, de Ő nem mondott le népéről (16).

– 1. A „dolgaink” az Édenen kívül zajlanak, ezért sok nyomorúsággal terheltek lehetnek azok.

Feleségünkkel hálunk, gyermekeink születnek, városokat építünk, azokat elnevezzük egymásról, mert fáj a halál és hiányzik az örök élet (17–18).

Közben „szakmákat tanulva” berendezkedünk az Édenen kívül. 

A mindennapi „rutin” sok bajtól és könnytől terhelt, amiről nem szólnak a „hírek”, de a hétköznapi harcos részletek az Édentől keletre kicsiségükben is nagy tragédiákat rejtenek, amit mindenki saját maga ismerhet csak igazán (19–22).

– 2. Aztán bizonyos időszakok és emberek esetében ez a sok Édenen kívüli feszültség egyszer csak összegyülemlik és robban, rámutatva az itteni, valódi állapotunkra.

Így volt ez Lámek esetében, Kain ötödik leszármazottjában.

Az ő agresszivitása, kegyetlen, bosszúálló, indulatos természete érzékenyen tárja elénk azt, ami mindnyájunkat fenyeget, ami valahányunkban ott lappang az Édenen kívül, és soha nem tudhatjuk, mi miatt pattan ki egyszer.

Ez a bűn átka (23–24).

– 3. Az Úr azonban gondoskodik megújulásról, megoldásról.

Az Úr Ábel helyett Sétet adta Ádámnak és Évának, majd Sétnek Enóst.

Ezek újból elkezdték segítségül hívni az Úr nevét (25–26).

Az Édenen kívül ez az egyetlen lehetőség.

Isten pedig cselekszik! (25–26)