előző nap
következő nap

„...minden további szó a gonosztól van” Mt 5,33–42

33 Hallottátok azt is, hogy megmondatott a régieknek: „Ne szegd meg esküdet, hanem teljesítsd az Úrnak, amit esküvel fogadtál!" 34 Én pedig azt mondom nektek, hogy egyáltalán ne esküdjetek: sem az égre, mert az Isten trónusa, 35 sem a földre, mert az lábainak zsámolya, sem Jeruzsálemre, mert az a nagy Király városa; 36 de ne esküdj saját fejedre sem, hiszen egyetlen hajszáladat sem teheted fehérré vagy feketévé. 37 Ellenben ha igent mondotok, az legyen igen, ha pedig nemet, az legyen nem, minden további szó a gonosztól van. 38 Hallottátok, hogy megmondatott: „Szemet szemért, fogat fogért." 39 Én pedig azt mondom nektek, hogy ne szálljatok szembe a gonosz emberrel, hanem aki arcul üt téged jobb felől, tartsd oda annak arcod másik felét is! 40 Ha valaki pereskedni akar veled, és el akarja venni az alsóruhádat, engedd át neki a felsőt is! 41 Ha pedig valaki egy mérföldnyi útra kényszerít, menj el vele kettőre! 42 Aki kér tőled, annak adj, és ne fordulj el a kölcsönt kérőtől!

„...minden további szó a gonosztól van" (37). Nem lehet mindig minden fehér és fekete! Az élet ennél színesebb – sokszor hallani ezt a vélekedést. Jézusnál csak két út van: a széles és a keskeny. Ha ide kapcsoljuk az igen és nem kérdését, talán világosabb, hogy a gonosz szándéka mindig a határok elmosása, a ködösítés. Amikor nincs elköteleződés, akkor már könnyű dolga van az ördögnek...

RÉ 286 MRÉ 379

„Szövetségre lépek veletek…” (1Mózes 9) 1Mózes 9

(11) „Szövetségre lépek veletek…” (1Mózes 9)* ISTEN SZÖVETSÉGE. – 1– Tény, hogy Isten, a „nehéz” helyzetben az ember oldalára állt, és szövetséget kötött vele. Isten áldását, jóváhagyását adta arra, hogy a „megroppant, bűnös világban” az állatvilág az ember uralma alatt álljon. Az uralom azonban ebben a világban mindig szigorú határok közötti „elsőség”; – csakis irgalommal, tisztelettel élhető meg. Többek között erre a korlátra utal a vér tilalma, amit Jézus Krisztusban nem kultuszi szabályként élünk meg, hiszen sokkal többről van itt szó: Ember, „használod” a másik életét, hogy élhess, de nem rendelkezel az élet felett, – nem tiéd a másik ember, aki a „szolgálatodra” van, de még az az állat sem, amit megehetsz. Intsen alázatra, hogy mások „áldozatából” élhetsz (1–8). – 2. Isten velünk szövetséges szeretetére nagy szükség van! Elkezdődött a teremtett világ sóhajtozása, amelyet látva pótcselekvésekbe, szégyenletes részegségekbe menekülünk, hogy kibírjuk. A magunkét szajkózva is „önittasan” menekülünk (18–29). – 3. Ez a sóhaj megváltás után kiált (Róma 8,22). Isten szövetsége kegyelmet, megoldást, szabadulást ígér, és látható jeleit is adja ennek, nemcsak a szivárványban. Az ígéret beteljesedett, „hamarosan” kiteljesedik, a jelek pedig erőt adnak, még a nyomorúságban is (9–17).

___

* Megérintetten néztem, AMIKOR APÁM KISGYEREKKOROMBAN CSIRKÉT VÁGOTT, elnyiszálta a nyakát, ledobta a földre, és nyomorult állat még a kert végéig futott, begyén a fejével, amíg kivérzett.

Na, ma se áltassuk magunkat, hogy nagyüzemi körülmények között „emberségesebb”, mert láttam már közelről azt is.

– 1 Tény, hogy Isten, a „nehéz” helyzetben az ember oldalára állt, és szövetséget kötött vele.

Isten áldását, jóváhagyását adta arra, hogy a „megroppant, bűnös világban” az állatvilág az ember uralma alatt álljon.

Az uralom azonban ebben a világban mindig szigorú határok közötti „elsőség”; – csakis irgalommal, tisztelettel élhető meg.

Többek között erre a korlátra utal a vér tilalma, amit Jézus Krisztusban nem kultuszi szabályként élünk meg, hiszen sokkal többről van itt szó: Ember, „használod” a másik életét, hogy élhess, de nem rendelkezel az élet felett, – nem tiéd a másik ember, aki a „szolgálatodra” van, de még az az állat sem, amit megehetsz.

Intsen alázatra, hogy mások „áldozatából” élhetsz (1–8).

– 2. Isten velünk szövetséges szeretetére nagy szükség van! Elkezdődött a teremtett világ sóhajtozása, amelyet látva pótcselekvésekbe, szégyenletes részegségekbe menekülünk, hogy kibírjuk.

Ha mélyen belegondolunk a világ „sorába”; – tobzódva, önzően menekül itt mindenki, a tisztelet meg egyre fogy, és egyik ember „alantasabbá” lehet a másiknál.

A magunkét szajkózva is „önittasan” menekülünk.

Sokféle ok lavinája ez... (18–29).

– 3. Ez a sóhaj megváltás után kiált (Róma 8,22).

Isten szövetsége kegyelmet, megoldást, szabadulást ígér, és látható jeleit is adja ennek, nemcsak a szivárványban.

Az ígéret beteljesedett, „hamarosan” kiteljesedik, a jelek pedig erőt adnak, még a nyomorúságban is (9–17).