előző nap
következő nap

„Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek!” Mt 7,1–6

1 Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! 2 Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal fogtok megítéltetni; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek majd. 3 Miért nézed a szálkát a testvéred szemében, a saját szemedben pedig még a gerendát sem veszed észre? 4 Vagy hogyan mondhatod testvérednek: Hadd vegyem ki a szálkát a szemedből! – miközben ott a gerenda a saját szemedben? 5 Képmutató, vedd ki előbb saját szemedből a gerendát, és akkor majd jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd testvéred szeméből a szálkát. 6 Ne adjátok azt, ami szent, a kutyáknak, gyöngyeiteket se dobjátok a disznók elé, nehogy lábukkal megtiporják azokat, majd ellenetek fordulva széttépjenek titeket.

„Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek!" (1). Megbántunk másokat, és sebeket okozunk. A szemünkben lévő „gerenda" miatt úgy törünk pálcát mások fölött, mintha mi lennénk az ő bírái, akik csalhatatlanul képviselik az igazságot. Pedig nekünk kell majd egyszer leplezetlenül „...odaállnunk Krisztus ítélőszéke elé..." (2Kor 5,10). Mások megítélése helyett törődjünk inkább magunkkal. Saját bűneinket vigyük a kegyelmes Isten elé, kérve bocsánatát. Másokkal is foglalkozhatunk persze, de csak azzal a szeretettel, amivel Mennyei Atyánk a mi ítéletre méltó voltunkat is gyógyítgatja.

RÉ 213 MRÉ 306

„…kettéhasította őket…” (1Mózes 15) 1Mózes 15

(10) „…kettéhasította őket…” (1Mózes 15) ÖRÖMHÍR A SZÉTSZABDALT, HASADT VILÁGNAK. – 1. Akkor látomásban szólt, ma mindenek előtt Igéjében szól az Úr (1). Amikor az Úr szól, bíztatja népét,hogy ne féljünk, mert Ő pajzsunk nekünk (1), és minden jogosnak tűnő, „megpanaszolt” nincstelenségünk ellenére is (2–3), hittel fordulhatunk az Úr ígéretéhez, mert örök jutalmunk van (4–6).* – 2. Isten kihoz a félelmekből, a fogságból, az idegenből, a szétszabdalt, hasadt világ koromsötétségéből, ahol ragadozók támadnak mindenütt (7–16).** Ennek a szabadításnak konkrét jelét adja az Úr, ahogy világító fáklyaként hajol le Ábrahámhoz, örök szövetségében (17–18). – 3. Jó tudni, hogy Jézus Krisztusban hazaérkezünk, békességben, nem múlandó, hanem örök „vagyonnal”, arra a földre, amit nem mások „földje” ellenében kaptunk, hanem amit Isten elkészített minden nép számára (19–20).***

___

* Református keresztyén hitünk egyik fontos üzenete ez (4–6), amit az apostol is hangsúlyoz később: örök jutalmunk, ingyen kegyelemből az, hogy „igazságunk” van az Úrban (Róma 1,16-17).

Nem igazunk van, hanem az Úr igazsága a miénk, amely mindenestül ajándék; – amit azzal a hittel ragadhatunk meg, ami szintén ajándék.

** A szétvágott, feláldozott, halott, keselyűk által kinézett állatok látványa, sok más mellett ezt is kifejezi.

Megváltásra szoruló életünk látványa ez.

*** Ugyanis nem esik jól az, ami a másiktól elbirtokolva lett az enyém.

Jézus Krisztus a miénk.

Ez az Ábrahámnak adott ígéret lényege.

Több nem kell.

Tehát a másiké sem kell; – miközben örülök az enyémnek, és arra vigyázok.