„Menjetek be a szoros kapun!” Mt 7,7–14
„Menjetek be a szoros kapun!" (13). Egyedül így lehet bejutni Isten országába. A szoros kapu az újjászületés, a keskeny út pedig a Jézus Krisztusban kapott új életben járás (Jn 14,6). Urunk azért figyelmeztet erre, mert szeretne felébreszteni abból a hamis ábrándból, miszerint megtart minket az, ha rendes, templomba járó egyháztagok, mindenki szerint jó emberek vagyunk. Másrészt sürget, mert az üdvösséget ajándékozó kegyelem elfogadásának most van itt az ideje, nem holnap! Az út egyszer véget ér, a kapu egyszer bezárul. Nehogy kívül maradjunk. Menjünk be, amíg lehet!
RÉ 475 MRÉ 430
„Te vagy a látás Istene. Én is láthattam itt, aki engem látott.” (1Mózes 16) 1Mózes 16
(13) „Te vagy a látás Istene. Én is láthattam itt, aki engem látott.” (1Mózes 16)* A LÁTÁS. – 1. Az ember sokszor csak a saját baját látja, türelmetlen lesz, „jogi” megoldást keres. A jogi megoldások azonban soha nem hoznak valóságos megnyugvást, inkább elmélyítik a problémát, így Sára és Hágár kapcsolata még nyomorúságosabb lesz, eldurvul az „adok-kapok”, ezért Hágárnak menekülnie kell (1–6). – 2. Isten viszont mindezt látja, mindent lát. Látja Sárát, de látja a kitaszított Hágárt is, megszólítja, alázatra inti, ígérettel ajándékozza meg őt is. Isten mindenki és mindenek kegyelmes Ura. Igaz, hogy Izmael, és utódait szilaj, erőszakos, kártékony népként írja le az Ige;** – de egyszer majd minden „erős kéz” is elgyengül, és vagy megtér, vagy megítéltetik (7–12). – 3. Boldog az az ember, aki találkozik az élő, minket kegyelmesen látó, hordozó Istennel, így maga is elkezd igazán látni és hinni, ahogy János látott és hitt, amikor a feltámadott Jézus Krisztus üres sírjába tekintett (János 21,9). Onnantól kezdve nem jogi megoldásokat keresünk, dolgainkat másként látjuk és intézzük (13–16).
___
* A LÁTÁS.– 1. Az ember sokszor csak a saját baját látja, türelmetlen lesz, „jogi” megoldást keres, hiszen az akkori jogrend szerint, ha a szolgálónő úrnője térdén szült, a gyermeket az úrnő magáénak tarthatta, hogy gyermektelenségének szégyenétől megszabadulhasson.
A jogi megoldások azonban soha nem hoznak valóságos megnyugvást, inkább elmélyítik a problémát, így Sára és Hágár kapcsolata még nyomorúságosabb lesz, eldurvul az „adok-kapok”, ezért Hágárnak menekülnie kell.
Ehhez hozzájárult az is, hogy az ember sokszor csak a saját „sikerét” látja, ha jól megy sora, és kiveszik belőle az alázat, ahogy Hágár is elbízta magát a „nyeregben” (1–6).
– 2. Isten viszont mindezt látja, mindent lát.
Látja Sárát, de látja a kitaszított Hágárt is, megszólítja, alázatra inti, ígérettel ajándékozza meg őt is.
Isten mindenki és mindenek kegyelmes Ura.
Igaz, hogy Izmael, és utódait szilaj, erőszakos, kártékony népként írja le az Ige; – de egyszer majd minden „erős kéz” is elgyengül, és vagy megtér, vagy megítéltetik (7–12).
– 3. Boldog az az ember, aki találkozik az élő, minket kegyelmesen látó, hordozó Istennel, így maga is elkezd igazán látni és hinni, ahogy János látott és hitt, amikor a feltámadott Jézus Krisztus üres sírjába tekintett (János 21,9).
Onnantól kezdve nem jogi megoldásokat keresünk, dolgainkat másként látjuk és intézzük (13–16).
Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:
** Az iszlám vallás szerint Izmael Ábrahám elsőszülött fia Hágártól, egy kiválasztott próféta.
A zsidók és muzulmánok egyetértenek abban, hogy az Észak-Arábiában lakó arabok ősatyja Izmael.
Muzulmán hagyományok szerint Mohamed próféta Izmael leszármazottja fián, Kedaron keresztül.
Ábrahámot és Izmaelt tekintik a mekkai Kába megalapítóinak, amit eredetileg Ádám épített.