„Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram,...” Mt 7,15–23
A tanítványoknak meg kell tanulniuk, hogy nem elég csupán az igére figyelés szándéka – kérnünk kell, hogy Lelke által tanítson meg megkülönböztetni a hamist és az igazit; a bárányt és a báránybőrbe bújt farkast. A „béres lelkületűek" szépen tudnak „Uram! Uram!"-ozni, tetszetős tanítást adni, de az életük Isten mérlegén könnyűnek találtatik. Maguknak gyűjtenek, és magukhoz kötnek lelkeket. Olyan pásztorokat kérjünk, akik az Úr jelenlétében élnek, s ez hitelesíti életüket.
RÉ 139 MRÉ 139
„…örök szövetségre…” (1Mózes 17) 1Mózes 17
(7) „…örök szövetségre…” (1Mózes 17) SZÖVETSÉGBEN ISTENNEL. – 1. Ábrahám utódiból királyok is származnak (6), legvégül a királyok királya, a Megváltó Úr. Isten Őrá nézve erősíti meg Ábrahámmal és annak utódaival, azaz népével kötött szövetségét, hogy aztán Jézus Krisztus feltámadásával végképp megpecsételje azt (1–8). – 2. Ez a szövetségkötés mindent megváltoztat, kívül és belül, testben és lélekben egyaránt. A körülmetélés külső jegyét a keresztség külső jegye váltotta fel, valamint az a tény, hogy igenis, minden tökéletlenségünk ellenére is látszik rajtunk Isten üdvözítő jelenléte. Mégpedig Jézus Krisztus óta nem véres beavatkozással, hanem irgalmas, mennyei erővel áthatva. Megváltozott Ábrahám és Sára neve, noha ez a névváltozás csak a korábbi módosulása, mégis az új és örök távlatokra utal (9–15). – 3. Milyen rest az ember szíve, hogy elhiggye ezeket az ígéreteket (Lukács 24,25), ahogy ma is az. Az idős Ábrahám nevet az ígéreten, jelenlegi fiával, Izmaellel próbálkozik, mert lehetetlen, emberi értelemmel felfoghattalan mindez (17–19). A mindenható Isten azonban nem enged, Ő Izmaelről is gondoskodik, de üdvözítő tervét, velünk kötött szövetségét megtartja,és rajtunk keresztül tartja meg a népeket (20–21).*
___
* Ez a csoda csak hit által fogadható be, minden emberi értelmen túli ráhagyatkozással.Ahol véget érnek az emberi lehetőségek, ott kezd az Isten cselekedni. Jézus Krisztus feltámadott! (16–27)