„Mert eljött János... Eljött az Emberfia...” Mt 11,7–19
„Mert eljött János... Eljött az Emberfia..." (18–19). Nagy különbség van Jézus és Keresztelő János között. János zord prófétaként hívta az embereket, Jézus pedig az emberek között élt, részt vett életük örömeiben, és így akarta őket megtérésre vezetni. Voltak, akik mindkettőjüket elutasították. Sem a sirató, sem a vidám zene nem volt jó nekik. Gyanús, akiknek soha semmi nem jó. Áldott legyen Isten, hogy mi befogadhattuk a mi Urunk Jézus Krisztus hívását.
RÉ 293 MRÉ 378
„Csak az az egy áldásod volt neked, apám?” (1Mózes 27,34–46) 1Mózes 27,34–46
(38) „Csak az az egy áldásod volt neked, apám?” (1Mózes 27,34–46) AZ ÁLDÁS forrása mindig az élő Isten. – 1. Az Úr az, aki folyamatosan átformálta a választott Jákóbot, megújítja az Ő népét, hogy népén keresztül másokért is üdvösségesen cselekedjen. – 2. Isten eredetei szándéka az volt, hogy Jákób ágán folytatódjanak az ígéretek. Vagyis a kizárólagos áldás itt így értendő: Isten most ebben az áldásban arra a Jézus Krisztusra tekint, aki majd az Őáltala rendelt kiválasztás vonalán eljön, megszületik erre a világra, és aki által áldást, szabadítást nyer a föld minden nemzetsége (1Mózes 12,3; Galata 4,4). – 3. Ézsau azonban a régi ember maradt. – Ézsau sírva fakadt, de ez a sírás inkább kifakadás, lázadás, düh, amiért ő lemaradt az atyai áldásról (34–37), amit korábban nem is vett komolyan, amiért nem „sietett” (30). – Ézsau bosszút forralt, apja halálára várt (Lukács 15,12), hogy megölhesse testvérét és levethesse magáról a másodiknak járó terhes igát. – Pedig a másodiknak is juthatna áldás (39–40), csak másként, más feladatra (41–45), de ő örök elégedetlenként csak az iga ellen lázad. Pedig áldássá lehet az iga is (Máté 11,30).*
___
* – Éppen ennek a lelkületnek következménye, hogy a „bosszús” ember nem látja a neki nyújtott „zsíros földet”, az arra hulló égi harmatot (39–40), hanem csak nekifeszül, és ereje, fegyvere, örök elégedetlensége élteti (41–45).