„és megnyugvást találtok lelketeknek.” Mt 11,20–30
Sok hamis vád érte és éri a hívőket a 25. vers miatt, miszerint a hit csak a „butáknak" való. Szó sincs erről. Jézus az „egyszerű" embereken azokat érti, akik nem a maguk nyakatekert gondolataival jönnek hozzá, és keresik a még komplikáltabb magyarázatokat, hanem készek arra, hogy azt tegyék, amit Jézus mond. Követik őt (28). Természetesen, egyszerűen... Csak az talál ma is megnyugvást a lelkének (29b), aki ezt az egyszerű szabályt elhiszi és betartja.
RÉ 111 MRÉ 111
„Bizonyára az Úr van ezen a helyen…” (1Mózes 28) 1Mózes 28
(16) „Bizonyára az Úr van ezen a helyen…” (1Mózes 28)* ISTEN E–VILÁGI KÖZELSÉGE AZ Ő ÁLDÁSA… (16–22). – 1. Jákób egy hazug, csaló: – és Isten mégis megáldotta, de egyben alapvetően átformálta őt. Így cselekszik az Isten. Ne megérteni akarjuk ezt a „logikát, hanem adjunk hálát azért, hogy Isten előtt nincs reménytelen eset. Micsoda örömhíre, tartalma van ennek az áldásnak: – Jön az Úr, lehajol, megszólít, amikor alszunk, vagyis amikor elfeledkezünk végre önmagunkról. – Ekkor Jákób újra hallja az Ábrahámnak adott ígéretet. – Ehhez pedig bátorítást kap az Úrtól, hogy az Úr vele lesz, megőrzi őt, bárhová megy (10–15). – 2. Isten áldása azonban kötelez… Nem öncélúan szaporít az Úr, csak azért, hogy legyünk, sokan legyünk, és féljenek tőlünk; – nem öncélúan veheti birtokba országát sem Isten népe; – hanem csakis azért, hogy népek gyülekezetévé formálódjunk, Isten szeretetének hírnökeivé és tanúivá (1–7). – 3. Viszont Isten áldása nélkül nem megy. Őnélküle szánalmassá lesz az emberi erőlködés. Ézsau is be akarja hozni a lemaradást, hiába… (6–9).
___* ISTEN E–VILÁGI KÖZELSÉGE AZ Ő ÁLDÁSA. Ez a tapasztalat, a menny kapuja, és ez a tapasztalat istenfélelmet, fogadalmat, emlékoszlopot érdemel… (16–22).
– 1. Jákób egy hazug, csaló: – és Isten mégis megáldotta, de egyben alapvetően átformálta őt.
Így cselekszik az Isten.
Ne megérteni akarjuk ezt a „logikát, hanem adjunk hálát azért, hogy Isten előtt nincs reménytelen eset.
Micsoda örömhíre, tartalma van ennek az áldásnak! Boruljunk le az Úr kegyelmesen aláhajló szeretete előtt:
– Jön az Úr, Ő jön, megelőz, lehajol, megszólít, amikor alszunk, vagyis amikor elfeledkezünk végre önmagunkról.
– Ekkor Jákób újra hallja az Ábrahámnak adott ígéretet, nagy néppé lesz utódaiban, hogy általa áldást nyerjen a föld minden népe.
– Ehhez pedig bátorítást kap az Úrtól, hogy az Úr vele lesz, megőrzi őt, bárhová megy (10–15).
– 2. Isten áldása azonban kötelez…
Nem öncélúan szaporít az Úr, csak azért, hogy legyünk, sokan legyünk, és féljenek tőlünk; – nem öncélúan veheti birtokba országát sem Isten népe; – hanem csakis azért, hogy népek gyülekezetévé formálódjunk Őáltala, népek apostolaivá, Isten szeretetének hírnökeivé és tanúivá.
Egyébként minek vagyunk?
Vigyázzon, aki „sok” lehet, aki „nagy” lehet, aki „látszódhat”, mert csakis Isten dicsőségére és mások javára élhet, egyébként akármilyen „domináns” is, nem más, mint egy levágásra való tenyészállat (1–7).
– 3. Viszont Isten áldása nélkül nem megy.
Őnélküle szánalmassá lesz az emberi erőlködés.
Ézsau is be akarja hozni a lemaradást, és az idegen „hettita” lányok után feleségül vette Izmáel lányát, Mahalatot.
Sok feleség, sok gyerek, de önmagában a „látványosan sok”, az Úr áldása nélkül „idegenné”, „erőszakossá”, „rombolóvá” lesz, egyre inkább… (Zsoltárok 127,1–2; Róma 9,15).
Ebben az erőlködésben az történik, hogy még rosszabb lesz a helyzet, hiszen a Istentől távolodó Ézsau, hasonlóan az Úrtól távolodókkal köt kapcsolatot (6–9).