előző nap
következő nap

„És az ő nevében reménykednek majd a népek." Mt 12,9–21

9 Onnan eltávozva bement a zsinagógájukba, 10 ahol volt egy sorvadt kezű ember. Azért, hogy vádat emeljenek ellene, megkérdezték Jézustól: Szabad-e szombaton gyógyítani? 11 Ő pedig ezt mondta nekik: Ki az közületek, akinek ha egyetlen juha van, és az verembe esik szombaton, nem ragadja meg, és nem húzza ki? 12 Mennyivel többet ér az ember a juhnál! Szabad tehát jót tenni szombaton. 13 Ekkor így szólt ahhoz az emberhez: Nyújtsd ki a kezedet! Ő kinyújtotta, és az újra olyan egészséges lett, mint a másik. 14 A farizeusok pedig kimentek, és elhatározták, hogy végeznek vele. 15 Mivel Jézus tudta ezt, eltávozott onnan. És sokan követték őt, ő pedig meggyógyította mindnyájukat, 16 és megparancsolta nekik, hogy ne fedjék fel, kicsoda ő, 17 hogy beteljesedjék, amit Ézsaiás prófétált: 18 „Íme, az én szolgám, akit kiválasztottam, akit én szeretek, akiben gyönyörködöm! Lelkemet adom neki, és ítéletet hirdet a népeknek. 19 Nem szít viszályt, és nem lármáz, senki sem hallja hangját az utcákon. 20 Megrepedt nádszálat nem tör el, és füstölgő mécsest nem olt ki, míg győzelemre nem viszi az ítéletet. 21 És az ő nevében reménykednek majd a népek."

Úgy áll előttünk a sorvadt kezű ember, mint egy tárgy, amely felett teológiai vita zajlik. A farizeusi gondolkodás csak elméletekről tud, és a betű szerinti törvényértelmezés által akarja elérni a tökéletességet. Jézus ismét átlendül a kicsinyességen. Számára az egyetlen szempont, hogy az Atya akaratát cselekedve töltse be küldetését. Ezt jövendölték a próféták, mert ezt jelentette ki Isten. Kozmikus küldetése örök időkre szól: mindenkihez, minden néphez, minden korban, mindenütt ő a megoldás és reménység (21). Bárcsak ma is minél többen felismernék hatalmát és szeretetét!

RÉ 77 MRÉ 77

„Elvette Isten a gyalázatomat.” (1Mózes 30,1–24) 1Mózes 30,1–24

(23) „Elvette Isten a gyalázatomat.” (1Mózes 30,1–24) A MEGVÁLTÁSRÓL. – 1. Vetélkedés, minden áron,minden eszközt bevetve, de győzni. – A vetélkedésben nem számít más, eltörpül már az ügy is, végképp semmivé lesz a lényeg, az értelem és a hit, miközben mindent a saját érdek irányít, igazság meg paragrafusok látszatába csomagolva (14–17).* – 2. Mégis, van különbség a két vetélkedő között. – Az egyik Lea, aki a szerencsének tulajdonítja sikereit (10), majd emiatt „csupán” boldognak nevezi magát (13), és újabb sikerek után hajt, bérbe veszi férfijét, és Istent is emlegetve mindent elkövet, hogy lehagyja vetélytársát (16–20). – A másik, Ráhel sem tökéletes, ő is ügyeskedik, akárcsak a másik (3–5), de mégis egészen más lelkület, aki nemcsak emlegeti az Istent, hanem valóban Őtőle vár megoldást, Őneki ad hálát, mindig az Úr előtt áll (6–8). – 3. Végül Ráhelen könyörült az Úr (22–14), megnyitotta méhét, elvette gyalázatát, megáldotta Őt. – Utódjában, Jézus Krisztusban megnyitotta terméketlen életünk feszült zártságát az Úr, elvette eltévedt életünk gyalázatát. Ez a megváltás, az örömhír!

___

*  – A vetélkedés sajátosan gyarló módja az, ami itt folyik: egy férfiért több nő küzd, akkor a gyerekáldást használva igazolásként, ma mást (1–13).

– Közben babonás „mandragórát”, és minden effélét bevetve. A mandragóra az akkori elgondolás szerint növeli a termékenységet