előző nap
következő nap

„ Aki nincs velem, az ellenem van, és aki nem velem gyűjt, az tékozol.” Mt 12,22–30

22 Akkor odavittek hozzá egy vak és néma megszállottat, és ő meggyógyította, úgyhogy a néma beszélt és látott. 23 És az egész sokaság megdöbbenve kérdezte: Csak nem ő a Dávid Fia? 24 A farizeusok pedig, akik ezt hallották, így szóltak: Ez nem űzheti ki az ördögöket másként, csak Belzebubbal, az ördögök fejedelmével! 25 Ő pedig, ismerve gondolataikat, ezt mondta nekik: Minden ország, amely meghasonlik önmagával, elpusztul, és egyetlen város vagy ház sem maradhat fenn, amely meghasonlik önmagával. 26 Ha pedig a Sátán a Sátánt űzi ki, akkor meghasonlott önmagával: hogyan maradhat fenn így az országa? 27 És ha én Belzebubbal űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok kivel űzik ki? Ezért ők lesznek a ti bíráitok! 28 Ha viszont én Isten Lelkével űzöm ki az ördögöket, akkor bizony elérkezett hozzátok az Isten országa. 29 Vagy hogyan mehetne be valaki egy erős ember házába, és hogyan rabolhatná el annak javait, ha előbb meg nem kötözi azt az erős embert? Akkor kirabolhatja a házát. 30 Aki nincs velem, az ellenem van, és aki nem velem gyűjt, az tékozol.

Tertium non datur! Nincs harmadik lehetőség! Jézus a logikának ezt az alapelvét fogalmazza meg hitéleti vonatkozásban (30). Ismeri az ember szívét, amely szeretne mindig egy harmadik utat találni: „Hiszek én – a magam módján!" „Valamikor be lehetett tartani a Biblia tanítását, de ma már más időket élünk!" Vagy-vagy! Dönteni kell. A félszív, félengedelmesség, félhűség, a kitalált „harmadik út" nem más, mint kapunyitás az ördögnek. Ma sem késő dönteni, és egyenesen Jézus után indulni!

RÉ 127 MRÉ 127

„…mennyit dolgoztam nálad!” (1Mózes 30,25–43) 1Mózes 30,25–43

(26) „…mennyit dolgoztam nálad!” (1Mózes 30,25–43) JÁKÓB SOKAT DOLGOZOTT, MÁSOKNAK, MÁSOKÉRT. –  1. Az odaadó, kitartó, hűséges munkát megáldja az Isten. Jákób szorgalmán azonban Lábán gazdagodott meg. Isten emberének életében ez „törvényszerű”: másokért él, önzetlenül (25–31). – 2. Eljön azonban az a nap, amikortól kezdve már nem lehet csak másokért gürcölni, mert a kiszabott esztendők letelnek, és mérlegelni kell, hova helyezzük a hangsúlyt; – kire, mire, nincs már időnk, hiszen a ránk bízottakkal kell foglalkoznunk. Ettől kezdve Isten embere is az övéire koncentrál, meg magára, mert szolgált már eleget másoknak. Ez nem bűn, hanem a szolgálat ívének része. Ezzel a váltással nincs gond, ha hitben hozza meg az ember (31). –  Jákóbnak azonban még sokat kell érlelődnie, mert egyelőre nem tud csak az Úrra hagyatkozni. Sőt, inkább a maga szorgalmában, ügyességében, technikáiban bízik, mint Istenében (31–43). –  Akkor áll be a fordulat, amikor mindent elenged az ember, és mindent az Úrtól vár majd. Ezt a döntést Jézus Krisztus hozta meg maradéktalanul. Mi az Ő döntéséből, az Ő hitéből élünk.