(2) „…találkoztak vele Isten angyalai…” (1Mózes 32,1–22) FELÜLRŐL VALÓ, „ANGYALI” SEGÍTSÉG… – 1. Jákób egyedül nem tudja rendezni „elmérgesedett” ügyeit.* Isten segítsége – mennyei, felülről való, „angyali” segítség – szükséges ahhoz, hogy életünk végre halálos problémahalmazból Isten táborává lehessen, ahol jó megtelepedni másoknak is (2). – 2. Jákób imádsága könyörög az Isten segítségéért, és angyalainak jelenlétéért. Ez az imádság legyen előttünk mindenkor mintaként: – Jákób megvallja méltatlanságát; – hálát ad azért, amije van, hogy sokra jutott, mert egy vándorbotból két tábora lett; – félelmei között, Isten ígéreteire hivatkozva kéri az Ő szabadítását (10–13). – 3. Az angyalok a láthatatlan világ lakói, Isten kinyújtott karjai felénk. Ugyanakkor mi is Isten angyalaivá, küldötteivé lehetünk mások életében. Így közelít Jákób Ézsauhoz, imádsággal, alázattal, tapintatosan, áldozatokat vállalva (4–9; 14–22). Ez nem lekenyerezés: igenis valamit vissza kell adnunk abból, amit elvettünk a másiktól, ami ebből egyáltalán visszaadható, akármilyen választottak vagyunk is. – 4. Az „angyalok” azonban csak eszközök, Jézus Krisztus az, akiben nemcsak remélhetjük, hogy „talán szívesen fogad” minket a másik; – hanem a legfontosabbról is bizonyosságunk lehet, miszerint sok tévedésünk ellenére, szívesen fogad, megáld az Isten! Ezt éli át Jákób is (21).

___

* Jákób rendezte nagybátyjával, Lábánnal való viszonyát; – de hazafelé indulva még testvérével, Ézsauval is meg kellett békülnie.

Volt mit rendbe hoznia ennek a Jákóbnak.

Akármilyen elhívott az illető, nem lehet építő a sok front!

Rendezni kell ezeket!

De egyedül nem megy, Isten segítsége kell ehhez.