előző nap
következő nap

„Mert megkövéredett e nép szíve,...” Mt 13,10–23

10 A tanítványok odamentek hozzá, és megkérdezték tőle: Miért beszélsz nekik példázatokban? 11 Ő így válaszolt: Mert nektek megadatott, hogy ismerjétek a mennyek országának titkait, azoknak pedig nem adatott meg. 12 Mert akinek van, annak adatik, és bővelkedik, akinek pedig nincs, attól még az is elvétetik, amije van. 13 Azért beszélek nekik példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, és nem értenek, 14 és beteljesedik rajtuk Ézsaiás jövendölése: „Hallván halljatok, de ne értsetek, látván lássatok, de ne ismerjetek! 15 Mert megkövéredett e nép szíve, fülükkel nehezen hallanak, szemüket behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket." 16 A ti szemetek pedig boldog, mert lát, és fületek boldog, mert hall. 17 Bizony mondom nektek, hogy sok próféta és igaz ember kívánta látni, amiket ti láttok, de nem látták, és hallani, amiket ti hallotok, de nem hallották. 18 Ti azért halljátok meg a magvető példázatát! 19 Mindazokhoz, akik hallják a mennyek országának igéjét, és nem értik, eljön a gonosz, és elragadja azt, ami szívükbe van vetve: ez az útfélre esett mag. 20 A köves talajra esett mag pedig az, aki hallja az igét, és azonnal örömmel fogadja, 21 de valójában nincs gyökere, nem állhatatos: mihelyt nyomorúság vagy üldözés támad az ige miatt, azonnal elbukik. 22 A tövisek közé esett mag pedig az, aki hallja az igét, de e világ gondja és a gazdagság csábítása megfojtja az igét, és terméketlen lesz. 23 A jó földbe esett mag pedig az, aki hallja és érti az igét, és termést hoz: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit.

Manapság sokszor éri egyházunkat az a kritika, hogy már nem akarunk hasonlítani Jézusra, nem az ő igéje szerint élünk, hanem csak idézzük mondásait. A magvető története az egyik legtöbbet idézett példázat. Érdemes elgondolkodnunk azon, hogy vajon nálunk jó földbe hullott-e a mag, értjük-e az igét, és termünk-e százannyit, vagy hagyjuk, hogy a világ gondjai terméketlenné tegyenek minket. Jogos-e ránk nézve a bírálat: csak szajkózzuk az igét, vagy engedjük, hogy gyökeret verjen?

RÉ 147 MRÉ 147

„…győztél.” (1Mózes 32,23–33) 1Mózes 32,23–33

(29) „…győztél.” (1Mózes 32,23–33) LEGYŐZETVE GYŐZNI… – 1. A „győzelmet” tusakodás előzi meg. A tusakodás soha nem emberek ellen folyik, hanem mindig Istennel tusakodunk, Őneki nem merjük megadni magunkat. Addig pedig az életünk tele van, minden áron kivívott, látható győzelemre törekvő küzdelemmel, egymás ellen, a gonosz indítására. – 2. Ezt a tusakodást emberileg csak egyedül tudjuk megvívni.* Ezt a tusakodást nem emberi akarás, szeretet viszi „győzelemre”, hanem csakis az Úr megváltó szeretete és kegyelme (23–24).** – 3. Ez a tusakodás csakis akkor lesz „győzelem” számunkra, ha legyőznek bennünket. Csak akkor van esélyünk, ha az Isten legyőz bennünket. Jákóbbal sokáig nem bírt az Úr angyala. Ezért megbénította a követ Jákóbot. Csak kudarcok, nyomorúságok, próbák között legyőzetve lehet megtapasztalni az Isten jelenlétét: Azt, hogy mindenestül kegyelemre szorulunk (25–33).

___

* – 2. Ezt a tusakodást emberileg csak egyedül tudjuk megvívni.

Ebben a tusakodásban a szeretteink sem lehetnek mellettünk.

Ezt a tusakodást nem emberi akarás, szeretet viszi „győzelemre”, hanem csakis az Úr megváltó szeretete és kegyelme.

Persze a tusakodás bizonyos fázisaiban Isten eszköze, „angyala” lehetek a másik életében, bizonyságtevő szóban, hiteles tettekben, foghatom a kezét; – de a döntő fordulatot nem ember fogja elvégezni.

Sőt, ennek a tusakodásnak bizonyos elemei nem is tartoznak másokra.

Nem véletlen, hogy Jákób is elküldte családtagjait onnan (23–24).

** – 3. Ez a tusakodás csakis akkor lesz „győzelem” számunkra, ha legyőznek bennünket.

Csak akkor van esélyünk, ha az Isten legyőz bennünket.

Jákóbbal sokáig nem bírt az Úr angyala.

Ezért megbénította a követ Jákóbot.

Amíg nem bírnak velünk, amíg kibírhatatlanok vagyunk, addig elveszettek vagyunk.

Csak kudarcok, nyomorúságok, próbák között legyőzetve lehet megtapasztalni az Isten jelenlétét: Azt, hogy mindenestül kegyelemre, Őrá szorulunk, az Ő megváltó szeretetére (25–26).

Jákóbot ettől kezdve minden lépés emlékeztette erre az üdvösséges tényre (32–33).

– Urunk, nem bocsátunk el, amíg meg nem áldasz bennünket (27).

Nélküled semmit sem tehetünk! (János 15,5)