„Szedjétek össze először a konkolyt, kössétek kévébe, és égessétek el, a búzát pedig gyűjtsétek be csűrömbe!” Mt 13,24–30
Farizeusi képmutatás, amikor mi akarunk ítélkezni, és eldönteni, hogy ki jó, és ki rossz. Jézus szemében ez nem járható út. Nem a mi dolgunk bíráskodni. Nem tudhatjuk, hogy kinek milyen feladata van Isten hatalmas tervében. Sok rossznak tűnő esemény válik később áldássá. Amennyiben idejekorán kiirtanánk a konkolyt, Isten áldott búzájától is megfosztanánk magunkat. Engedjük át neki a törvénykezést, és hálával fogadjuk el az ő akaratát.
RÉ 50 MRÉ 50
„Ézsau eléje futott…” (1Mózes 33) 1Mózes 33
(4) „Ézsau eléje futott…” (1Mózes 33) ÉZSAURÓL… – 1. – Ézsau megbocsátott, Jákób elé futott, megölelte, megcsókolta (4), mint az Atya a tékozló fiát (Lukács 15,20).* – 2. Ezzel szemben Jákób még mindig ügyeskedik, nem tud mindent Istenre bízni, hiszen amikor Ézsau felé közeledik, nem tudva, hogy mire számítson, a legdrágább szeretteit állítja hátra, ő megy legelöl a szolgákkal, majd Lea és gyermekei, aztán Ráhel és József (2), hétszer leborulva (3), ajándékokkal készülve (8) próbálja rendbe hozni, amit hazugságával elrontott. – 3. Tudjuk azonban, hogy Isten Jákóbot szerette, Ézsaut pedig gyűlölte (Malakiás 1,3; Róma 9,13). Persze, mindketten hibáztak. Itt azonban Ézsau a szeretetre méltóbb, a hitelesebb; – mondaná a mi szimpátiánk. Mégis, fogadjuk el, hogy Isten jobban tudja a dolgokat; – mi nem látunk mindent, Ő pedig igen. Sőt, jó tudni, Isten döntése tökéletes. Ugyanakkor Isten soha nem úgy gyűlöl, ahogy mi. Ő a bűnt, a gonoszt gyűlöli, elveti, és megszabadít bennünket annak karmaiból. Ennek ellenére kimondom, sokszor szimpatikusabb egy hétköznapi ember, mint egy hívő ember. Nem a mi szimpátiánk dönt, és Isten jól dönt, de a végső döntés is az Övé!
___
*– 1. Ézsau megbocsátott.
– Ézsau Jákób elé futott, megölelte, megcsókolta (4), mint az Atya a tékozló fiát (Lukács 15,20).
– Ézsau elégedett, hálás, van neki bőven, nem akarja elfogadni Jákób ajándékait, de megbocsátó szeretete jeleként mégis elfogadta azokat (9–11).
– Ézsau Jákób előtt akart menni, segíti testvérét (12).