„Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” Mt 18,15–20
Jézus nyíltan beszél a gyülekezeten belüli konfliktusokról. Miként reagálsz, ha a gyülekezet vagy egy személy ellen vétkezik lelki testvéred? Hallgatsz, mert ha „nem szól szám, nem fáj fejem"? Felháborodsz? Hogy tehetett ilyet, hogy lehet ilyen? Pletykálsz? Ezt és ezt csinálta, imádkozz te is érte! Vagy felvállalod felelősségedet, és teszel az Istennek nem tetsző folyamat megállításáért? Passzivitásoddal a bűn terjedését támogatod.
RÉ 155 MRÉ 158
„Vagyok, aki vagyok…” (2Mózes 3) 2Mózes 3
(14) „Vagyok, aki vagyok…” (2Mózes 3) MIT TUDUNK MEG ITT ISTENRŐL? – 1. Isten „van”, mert Ő maga az élet, ezért Ő minden élet forrása is (Zsoltárok 36,11). – 2. Isten van és „lesz”… Ő örökkévaló. Nemcsak létezik, hanem cselekszik is, és abban mutatja meg, hogy ki Ő valójában, amit cselekszik (13–15). Ez a cselekvés szabadító cselekvés, az embert örök életre, valamint szolgáló, értelmes életre elhívó cselekvés, amelynek csúcsa Jézus Krisztus feltámadása (7–10). Isten tehát mindig az élet pártján áll. – 3. Isten szent, mindenható, csodákat cselekvő (1–3), ezért Őelőtte az ember csak leborulhat, kellő tisztelettel leveheti a saruját, töredelmes szívvel beláthatja a maga „elégtelenségét” (4–6; 11). Miközben ezt tesszük, közben tapasztaljuk meg a csodát, hogy Ő lehajol értünk, tud rólunk, ismeri fájdalmainkat, számon tart bennünket, lehajol értünk (16); – először Mózesért, de nemcsak érte, hanem egész népéért, az egész világért (János 3,16). Tehát Isten népét választotta ki, hogy rajtunk keresztül az Úr szeretete sokakhoz elérhessen, azokhoz is, akik most elvetettnek tűnnek… (17–22). – 4. Ez az Isten van velünk! (12) Ez az evangélium (Máté 1,23)