előző nap következő nap

„Szabad-e...” Mt 19,1–12

1 Amikor befejezte Jézus ezeket a beszédeket, elhagyta Galileát, és elment Júdeának a Jordánon túli vidékére. 2 Nagy sokaság követte, és ott meggyógyította őket. 3 Ekkor farizeusok mentek hozzá, hogy kísértsék őt, és megkérdezték tőle: Szabad-e az embernek bármilyen okból elbocsátania a feleségét? 4 Ő pedig így válaszolt: Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdettől fogva férfivá és nővé teremtette őket? 5 És ezt mondta Isten: „Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté." 6 Úgyhogy már nem két test, hanem egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember el ne válassza! 7 Erre azt mondták neki: Akkor miért rendelte el Mózes, hogy aki elbocsátja a feleségét, adjon neki válólevelet? 8 Jézus így válaszolt nekik: Mózes szívetek keménysége miatt engedte meg nektek, hogy elbocsássátok feleségeteket, de ez kezdettől fogva nem így volt. 9 Mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét – a paráznaság esetét kivéve –, és mást vesz feleségül, az házasságtörő. 10 Erre így szóltak hozzá tanítványai: Ha ilyen a férj helyzete a feleséggel, akkor nem érdemes megházasodni. 11 Ő azonban így válaszolt nekik: Nem mindenki fogadja be ezt a beszédet, csak azok, akiknek megadatott. 12 Mert vannak házasságra alkalmatlanok, akik anyjuk méhétől így születtek, és vannak házasságra alkalmatlanok, akiket az emberek tettek házasságra alkalmatlanná, és vannak házasságra alkalmatlanok, akik önmagukat tették házasságra alkalmatlanná a mennyek országáért. Aki el tudja fogadni, fogadja el!

„Szabad-e..." (3). Óvakodj azoktól, akiknek embertársaik tragédiái csupán kellékek olyan kérdésekhez, melyek által mások hiányára és önmaguk többletére akarnak rámutatni. A „steril evangéliumot" firtató kérdések mögött mérhetetlen lelketlenség húzódik meg. Mesterkélt kérdésekről való diskurálás helyett valós emberi tragédiákra ad megoldást Isten Jézusban nyújtott kegyelmével. Köszönöm, Uram, hogy az én képmutatásomra te kegyelemmel válaszoltál.

RÉ 395 MRÉ 477

„…meglátta nyomorúságukat…” (2Mózes 4,18–31) 2Mózes 4,18–31

(31) „…meglátta nyomorúságukat…” (2Mózes 4,18–31) ISTEN LÁTJA NYOMORÚSÁGAINKAT! – 1. Nagy volt Isten népének nyomorúsága Egyiptomban (18). Nagy ma is Isten népének nyomorúsága, másként a jólétben és másként az üldözésben. Isten látásában azonban nem csak Isten népéről van szó, hanem minden ember nyomorúságáról, szenvedéséről, legyen az próbatétel vagy büntetés. – 2. Nagy örömhír, hogy Isten meglátja nyomorúságainkat. Isten nemcsak tehetetlenül nézi nyomorúságainkat, hanem mindig cselekszik is értünk, ahol pedig Ő cselekszik, ott megoldás adatik. Sokszor úgy cselekszik Isten, hogy meghalnak a nyomorítók (19). Örömhír az is, hogy az egyiptomiak bűne és nyomorúsága, a fáraó megkeményített szívének nyomorúsága, valamint az ebből fakadó büntetések is Isten előtt vannak. Ne megérteni, megmagyarázni akarjuk az Isten titkát, hanem lássuk abban az örömteli tényt: mindezek Isten előtt vannak. Ez elég, ez így reményteli (21–23). – 3. A legnagyobb örömhír az, hogy Isten szabadítót küld nyomorúságainkban. Mózes előképe Jézus Krisztusnak (27–31), aki véren szerzett vőlegényünk (24–26). Ha marad az itteni kín, Ő akkor is feltámadott!