előző nap
következő nap

„...vakok és sánták mentek hozzá...” Mt 21,12–17

12 Azután Jézus bement a templomba, és kiűzte mindazokat, akik a templomban árusítottak és vásároltak, a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit pedig felborította, 13 és ezt mondta nekik: Meg van írva: „Az én házamat imádság házának nevezik", ti pedig rablók barlangjává teszitek. 14 Azután vakok és sánták mentek hozzá a templomba, és meggyógyította őket. 15 Amikor pedig a főpapok és az írástudók látták a csodákat, amelyeket tett, és a gyermekeket, akik a templomban ezt kiáltozták: Hozsánna Dávid Fiának! – haragra lobbantak, 16 és így szóltak hozzá: Hallod, mit mondanak ezek? Jézus pedig így válaszolt nekik: Hallom. Sohasem olvastátok: „Gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicséretet"? 17 Erre otthagyva őket kiment a városból Betániába, és ott töltötte az éjszakát.

„...vakok és sánták mentek hozzá..." (14). Ezeknek az embereknek a rituális törvények szerint nem volt semmi keresnivalójuk a templomban, most mégis Jézushoz mennek a külső udvarba, hogy meggyógyuljanak. Jézus nem átértelmezte, hanem ősi gyökereihez vezette vissza a zsidó vallást: Isten tiszteletét nem az áldozati állatok leölése jelenti, a hozzá tapadt vallási biznisszel együtt, hanem az irgalmasság cselekedetei az elesettek iránt. Neked mit jelent az a szó, hogy „istentisztelet"?

RÉ 165 MRÉ 153

„…és nem engedi, hogy bemenjen a pusztító a ti házatokba…” (2Mózes 12,21–51) 2Mózes 12,21–51

(23) „…és nem engedi, hogy bemenjen a pusztító a ti házatokba…” (2Mózes 12,21–51) MICSODA NYOMORÚSÁG ÁLTAL ADATIK MÁSOKNAK SZABADULÁS. – 1. Mindig így van ez ebben a világban.*  Mi megszabadulunk, de hány áldozat árán örülhetünk a saját szabadságunknak. Ezek semmivel sem voltak rosszabbak, mint mi. A kegyelem felfoghatatlan (21–30). – 2. Valóban, a mérleg mindkét oldalára volt mit oda helyezni. A hatszázezer gyalogos zsidó család, négyszázharminc éves szolgasága most elégtételt nyert, mert egyiptomi kincsekkel és jószágokkal megrakottan, egyiptomi elsőszülöttek vérén és családok jajveszékelésén át vonultak ki Egyiptomból (34–42). Nagy, igazságos, de rettenetesen kegyetlen szabadítás ez. Igazságra vagy irgalomra van szükség? – 3. Áldott legyen az Isten, hogy Ő Jézus Krisztusban megmutatta, hogy az Isten örök, igaz, valódi szabadítása nem ilyen. Isten önmagát adta érettünk, Jézus Krisztusban. Senki mást nem bántott a világ bűneinek jogos büntetéseként, csak önmagát. A töretlen csontú páskabárány vére megvédi Isten népét a pusztítótól (43–51); – de Isten népe nem lehet többé pusztító, sem hétköznapi harcaiban, sem teológiájában, sem kegyességében…**

___

* Isten itt még a gyarló emberi „módszerekhez” alázkodva szabadítja meg népét.

** Isten népe nem lehet többé pusztító, sem hétköznapi harcaiban, sem teológiájában, sem kegyességében!

Pedig gyakran az.

Urunk, állj őrt, ne engedd be a pusztítót a házainkba!