előző nap
következő nap

„Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené!” Mt 22,15–22

15 Akkor a farizeusok elmentek, és elhatározták, hogy egy kérdéssel fogják tőrbe csalni. 16 Elküldték tehát hozzá a Heródes-pártiakkal együtt a tanítványaikat, akik ezt mondták: Mester, tudjuk, hogy igaz ember vagy, és az Isten útját az igazsághoz ragaszkodva tanítod, és nem törődsz azzal, hogy ki mit mond, mert nem veszed figyelembe az emberek tekintélyét. 17 Mondd meg tehát nekünk, mit gondolsz: szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy sem? 18 Jézus pedig felismerve gonoszságukat, így szólt: Képmutatók, miért kísértetek engem? 19 Mutassátok nekem az adópénzt! Azok pedig odavittek neki egy dénárt. 20 Ő megkérdezte tőlük: Kié ez a kép és ez a felirat? 21 Azt felelték: A császáré. Ő akkor ezt mondta nekik: Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené! 22 Amikor ezt meghallották, elcsodálkoztak, és otthagyva őt, elmentek.

„Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené!" (21). Egyedül Isten tarthat igényt az életünkre. Egész valónkat kell „visszaadnunk" neki. Nemzeti ünnepünk arra is emlékeztet, hogy bár van, amit a földi fennhatóságoknak meg kell adnunk, de ők nem igényelhetik egész életünket, és főként nem élhetnek vissza hatalmukkal. Imádkozzunk népünk vezetőiért, hogy ők is Isten uralma alatt élve vezessék a rájuk bízottakat!

RÉ Himnusz MRÉ 346

„…megyek hozzád a feleségeddel és két fiaddal.” (2Mózes 18) 2Mózes 18

(6) „…megyek hozzád a feleségeddel és két fiaddal.” (2Mózes 18) Mózes a saját családja elé helyezte Isten ügyének szolgálatát, Isten népének vezetését. De ez a kivételes tény csak kiemeli azt az isteni akaratot, hogy mindenekelőtt a saját családunkat bízta ránk az Úr (1–5). Az egyiptomi kivonulás után Mózes nagy örömmel ölelte magához feleségét és két fiát (6–7), akiket korábban oltalmazó szeretettel hazaküldött apósához, a nehéz idők elől (2). A „Családok évében”, 2018-ban fontos hangsúlyozni, hogy közvetlen szeretteink, az Isten legnagyobb ajándékai számunkra. Isten eszközei ők abban, hogy életünk értelmet nyerjen, valamint erőnk, örömünk, reménységünk legyen mindenkor, az Úrban, szeretteink által. Csak Isten által minősített időkben terelődhet el róluk a figyelem, hogy aztán utána még inkább rájuk figyeljünk, eléjük sietve, megölelve, megcsókolva, magunkhoz ölelve őket, ahogy ezt Mózes tette (7). Mégis, hányszor hanyagoljuk el családunkat, mulandó ügyes–bajos fontoskodásainkra hivatkozva, pótolhatatlan mulasztásokat követve el szeretteink ellen. Öleld meg házastársadat, beszélgess gyermekeiddel, látogasd meg idős szüleidet! * Ez nemzeti ünnepünkön nemzeti ügy is.

___

*  … hagyd el az állandó fölösleges fontoskodást, mert arányt tévesztettél, hiszen azt tartod fontosnak, ami nem annyira fontos!

Akinek nincs vér szerinti családja, annak is lehet lelki családja!