előző nap
következő nap

„Isten pedig nem a holtak Istene, hanem az élőké” Mt 22,23–33

23 Azon a napon szadduceusok is mentek hozzá, akik azt állítják, hogy nincs feltámadás, és megkérdezték őt: 24 Mester! Mózes ezt mondta: „Ha valaki úgy hal meg, hogy nincs fiúgyermeke, akkor testvére vegye feleségül az asszonyt, és támasszon utódot testvérének." 25 Volt nálunk hét testvér: az első, miután megnősült, meghalt, és mivel nem volt utóda, a feleségét testvérére hagyta. 26 Hasonlóan a második is, a harmadik is, és így egymás után mind a hét. 27 Végül meghalt az asszony is. 28 A feltámadáskor tehát a hét közül melyiké lesz az asszony, hiszen mindegyiké volt? 29 Jézus így válaszolt nekik: Tévelyegtek, mivel nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát. 30 Mert a feltámadáskor nem házasodnak, férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben. 31 A halottak feltámadásáról pedig nem olvastátok-e, amit Isten mondott nektek: 32 „Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene"? Isten pedig nem a holtak Istene, hanem az élőké. 33 Amikor a sokaság ezt hallotta, álmélkodott tanításán.

„Isten pedig nem a holtak Istene, hanem az élőké" (32). Mózesnek a csipkebokornál Isten az ősatyák Isteneként mutatkozott be. Ezzel azt is jelezte, hogy ők már nála vannak, örök életük van. Jézus az ószövetségi igével válaszolt azoknak, akik egyébként nem is hittek a feltámadásban, és csak próbára akarták tenni. Boldog, aki hittel megragadja a Krisztus feltámadása által megnyílt lehetőséget, az örök életet.

RÉ 425 MRÉ 366 2Móz 19

„Ekkor megrémül az egész nép…” (2Mózes 19) 2Mózes 19

(16) „Ekkor megrémül az egész nép…” (2Mózes 19) GYARLÓ, EMBERI GONDOLATAINK MEGKÍSÉRTENEK, ahogy ezt a fejezetet olvassuk. – 1. Kihozta népét az Úr Egyiptomból, de mekkora ára volt ennek (1): – beleértve az egyiptomi elsőszülötteket, a tengerbe veszett ellenséges sereget; – de ide sorolva a nép szorongását, félelmeit, fáradtságát, fájdalmát, otthagyva mindazt a keveset, amit idegenben összekuporgattak, a pusztai éhséget és szomjúságot; – nem is beszélve arról a félelmetes Istenről, akit most megjelenik számukra a Sinai hegy ködében (16–19), aki szent, érinthetetlen,  megközelíthetetlen, számonkérő, fenyegető, hiszen a legkisebb tévesztést halállal bünteti (10–15); – miközben hatalmas feladatot bíz kiválasztott népére, hogy szent néppé legyenek a világban, az Urat hirdetve (5–6; 1Péter 2,9). – 2. Csak Jézus Krisztusra tekintve láthatjuk igazán ezt az Istent(János 14,9). Az Úr joggal szigorú, mert ebben a világban mindent birtokolna és szétverne a bűn, és még Istent is kisajátítaná, de az Isten ezt nem engedi (21–23). Értünk szigorú Ő. Ugyanakkor szigorát megváltó, szabadító szeretetét vezeti…*

___

* Ez a szeretet pedig nem engedi, hogy az általunk vélt „jóba” beleragadjunk, amikor Ő sokkal jobbat készített számunkra.

Ne sajnáljuk azt, amit Ő kivett a kezünkből, hiszen üres kezünk, „életünk” képes megragadni azt, amit csak Ő ajándékozhat nekünk (Máté 5,3), de ami sokkal inkább jobb mindennél (Filippi 1,23).

Az igazi gyógyuláshoz kell a félelem, az ijedtség és a szenvedés is.

– 3. Higgyük el, hogy Ő olyan maradéktalan jót készített nekünk a Jézus Krisztusban, és általunk az egész világnak, hiszen az Úré az egész föld, aminek örömében azt is megtaláljuk, aki, ami nekünk ebben a világban, Isten szerint fontos és kedves volt.

Ő sasszárnyon hordoz akkor is, amikor már menni is alig tudunk (4).

Ezt soha ne felejtsük el!

Ez a hit.