„Szeresd az Urat, a te Istenedet...” Mt 22,34–40
„Szeresd az Urat, a te Istenedet..." (37). A Szentírásban a szeretet a legfőbb parancs. Jézus ezt idézi két külön helyről az Ószövetségből. Egyrészt Isten iránti, másrészt embertársaink iránti szeretetet vár tőlünk Isten igéje. Jézus ezt hagyta ránk egyetlen „új" parancsolataként is (Jn 13,34). Isten szeretetéből van örök életünk (Jn 3,16), erre csak a „teljes" életünkkel képviselt viszontszeretet lehet a válaszunk, amely elválaszthatatlan az embertársaink iránti szeretettől (1Jn 4,11.19–21).
RÉ 67 MRÉ 67
„Én, az Úr, vagyok a te Istened, aki kihoztalak…” (2Mózes 20) 2Mózes 20
(2) „Én, az Úr, vagyok a te Istened, aki kihoztalak…” (2Mózes 20) AZ ÚR AZ ISTEN! – 1. Ő az Úr, aki kijelentette magát népének, és népén keresztül a világnak, mégpedig úgy, hogy hatalmasan és személyesen szólt és cselekedett értük. Ő, az Úr, a mi Istenünk, hogy sokak Istene lehessen! – 2. Ő az Úr, aki a leghatalmasabban a golgotai kereszt „oltárán” szólt és cselekedett érettünk (22–26), ahol önmagát adta érettünk, meghalt és feltámadott, hogy ne kelljen többé beáldoznunk egymást bűnös érdekeink oltárán, hanem az Ő megváltó szeretetébe kapaszkodva tisztelhessük Istent és szerethessük egymást, betöltve ezzel az élet üdvözítő rendjét (2–17). – 3. Ő az Úr, aki Jézus Krisztus által nemcsak az egyiptomi szolgaságból, hanem a bűn, a betegség, a halál, a gonosz szolgaságából hozott ki bennünket a mi Urunk, az örök életre (2). Ez az örök élet a földi életben elkezdődik! Ne féljünk! (18–21)