„Ülj az én jobbomra, amíg lábad alá nem vetem ellenségeidet!" Mt 22,41–46
Jézus kérdése szétfeszíti a farizeusok gondolkodási keretét. Nem tudnak válaszolni, mert az ő szokásvilágukban elképzelhetetlen, hogy valakinek a fia legyen az ura. Istent viszont nem köti az emberek szokásvilága. Ő teljesen új megoldásokat adhat. Emberileg származhatott Dávidtól az egész világ Ura. Vajon mi nyitottak vagyunk-e Isten újszerű megoldásaira? Tudjuk-e követni a világ Urát akkor is, ha ismeretlen utakon vezet minket?
RÉ 51 MRÉ 51
„…fúrja át az úr a fülét…legyen örökös rabszolgája…” (2Mózes 21) 2Mózes 21
(6) „…fúrja át az úr a fülét…legyen örökös rabszolgája…”(2Mózes 21)* MINDIG ZAVAR A RENDETLENSÉG. Elég azonban egy kis időhiány, figyelmetlenség és lazítás, máris dagadni kezd a káosz. – 1. Különösen fájdalmas tapasztalni ezt a tényt az ember és ember kapcsolatában, azon belül a férfi és a nő, valamint az egyes társadalmi rétegek közötti viszonyulásokban (1–11), de ember és állat (28–37), ember és teremtett világ összefüggéseiben is. – 2. Egy emberi közösség, csak rendben, világos, egyértelmű szabályok keretei között működhet, gyarapodhat. Isten Igéje a meglévő viszonyok rendezésével kezdi üdvözítő munkáját, így védi a rabszolgát (1–6), külön a rabszolganőket (7–11), és egyáltalán a nőket (20–27), óvja a tulajdont (28–37), és ezekkel együtt az életet (12–26). – 3. Isten Igéje azonban ennél sokkal többet ad, mert túlmutat a meglévő viszonyokon, és nem reformmal, vagy forradalommal teszi ezt, hanem Jézus Krisztusban Ő halt meg helyettünk, kiváltott minket életünk szétesni, koszosodni akaró, társadalmilag feszült (Galata 3,28), és halálos nyomorúságából (1Korinthus 15,20). – 4. Jó nekünk Urunk itt, a Te közeledben; – jó a te rabszolgádnak lenni, „lyukaszd ki a fülünket”, jelölj magadévá minket örökre (6).
___
* MINDIG ZAVAR A RENDETLENSÉG.
Elég azonban egy kis időhiány, figyelmetlenség és lazítás, máris dagadni kezd a káosz.
Ez a „bűn” természete, mert saját „nehézségi erejéből” következően minden a szétesés felé kényszerül.
– 1. Különösen fájdalmas tapasztalni ezt a tényt az ember és ember kapcsolatában, azon belül a férfi és a nő, valamint az egyes társadalmi rétegek közötti viszonyulásokban (1–11), de ember és állat (28–37), ember és teremtett világ összefüggéseiben is.
– 2. Egy emberi közösség, csak rendben, világos, egyértelmű szabályok keretei között működhet, gyarapodhat.
Isten Igéje a meglévő viszonyok rendezésével kezdi üdvözítő munkáját, így védi a rabszolgát (1–6), külön a rabszolganőket (7–11), és egyáltalán a nőket (20–27), óvja a tulajdont (28–37), és ezekkel együtt az életet (12–26).
Isten Igéje, mint törvény abban is kegyelmes hozzánk, hogy egyértelműen parancsol, és szigorú, halálos büntetés által is védi az életet, óvja a kitaszítottat, a nem szándékosan vétkezőt.
– 3. Isten Igéje azonban ennél sokkal többet ad, mert túlmutat a meglévő viszonyokon, és nem reformmal, vagy forradalommal teszi ezt, hanem Jézus Krisztusban Ő halt meg, a vétlenül, a kényszerből, de a szándékosan vétkezők helyett is, kiváltott minket életünk szétesni, koszosodni akaró, társadalmilag feszült (Galata 3,28) és halálos nyomorúságából (1Korinthus 15,20).
– 4. Jó nekünk Urunk itt, a Te közeledben; – jó a te rabszolgádnak lenni, „lyukaszd ki a fülünket”, jelölj magadévá minket örökre (6).